Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Zeller Tibor dr.: Megemlékezés Zsigmondy Vilmos-ról, születésének 100 éves évfordulóján

MEGEMLÉKEZÉS ZSIGMONDY VILMOSRÓL SZÜLETÉSÉNEK 100 ÉVES ÉVFORDULÓJÁN. Irta: ZELLER TIBOR dr. (Egy fényképmelléklettel a kötet végén.) Úgy hiszem, hogy a Hidrológiai Szakosztály adósságát rójja le akkor, midőn ZSIGMONDY VILMOS-nak a magyar mélyfúrások nagymesterének születése 100 éves évfordulóján róla nyilvánosan is megemlékezik. E pár sor keretében lehetetlen ZSIGMONDY kiterjedt munkásságát ismertetni s azért csak legfontosabb alkotásairól óhajtok beszámolni, melyekkel magában is örökké maradandó emléket állított magának a magyar geologia és mélyfúrások történetében. ZSIGMONDY VILMOS Pozsonyban született 1821. május 14-én. Atyja ZSIGMONDY SAMU ev. líceumi tanár. Szülei gondos nevelésben részesítették. Középiskolai tanulmányait kiváló sikerrel végezve, 1838-ban a selmeci bányászati és erdészeti akadémiára iratkozott be, s a négy év alatt itt is jeles előmenetelt tanúsított. Az absolutorium birtokában 1842-ben bányagyakornok lett, majd 1844-ben Bécsbe rendelték szolgálattételre a központi bányaigazgatósághoz. Érdemeinek jutalmazásául 1846-ban bányamérnökké nevezték ki 25 éves korában, majd 1848-ban a resicai vasgyár vezetését bízták rá, mely választás reá épen a legnehezebb időkben esett. A szabadságharc alatt Resica megtámadását többször kivédte s ezért a szabadságharc befejezése után a temesvári haditörvényszék elítélte és Olmiitz várába került, honnan megkegyehnezés folytán 1850. juliusában kiszabadult. A fogság nem törte meg sem akaraterejét, sem tudását, már 1851-ben gr. SÁNDOR MÓRIC annavölgyi bányájában látjuk őt mint bányagondnokot; tevékenységének tágabb teret keresve 1859-ben beadvánnyal fordult Pest város tanácsához, önálló bányaügynökség engedélyezését kérve. 1860-ban az engedélyt elnyerve megkezdhette tevékenységét s a közbizalom számtalanszor fordult hozzá szakvéleményért. Számos bányavállalat bizalmát élvezte s azok igazgatásában is tevékeny részt vett. Az ö nevéhez fűződik az első magyar bányatan is, melyet 1862-ben adott ki. Ennek első részében az artézi kutak felkutatását és fúrását tárgyalja, s utal az artézi kutak fontosságára Magyarországon. E munkájával felhívta a közfigyelmet magára. 1866-ban a harkányfürdői hévforrás vizét állandósította sikeres fúrásával, majd a rá következő évben teljes sikerrel befejezte a margitszigeti artézi kút fúrását, melyről írt munkája később közleményben is megjelent. Ekkor neve már külföldön is ismeretes lett s