Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Zeller Tibor dr.: Megemlékezés Zsigmondy Vilmos-ról, születésének 100 éves évfordulóján

MEGEMLÉKEZÉS ZSIGMONDY VILMOSROL 53 HAUER FERENC a bécsi földtani intézet igazgatója a kormánykörökhöz intézett levélben is nagyra értékelte ZSIGMONDY munkáját. Majd Alcsut földtani viszonyait tanulmányozva, JÓZSEF főherceg kastélykertjében artézi kút fúrását véleményezte, s a létesített fúrás 1870-ben bővizű artézi kútnak adott életet. E nagyszerű eredmények hatása alatt most már az érdekeltek egymásután fordultak ZSIGMONDY-IIOZ szakvéleményért artézi kutak létesítése céljából, így született meg 1867-ben a jászapáti-i, lipiki, s 75-ben a ránk-herlányi mélyfúrás ZSIGMONDY utasításai szerint, s ezek sikere minden várakozást felülmúlt. A pénzügyminisztérium 1871-ben Petrozsénybe küldi a széntelepek feltárására. 1874-ben pedig Fiúméban végez talajfúrásokat és a kikötő építéséhez használt kőbányákat vizsgálja felül. Majd még ez évben Buziáson látjuk őt, amint a Vall. Közokt Min.-um megbízásából végez fúrásokat az ottani fürdőtelep vízének bőségessé tételére; e vállalkozását is teljes siker koronázta, melyről a M. Földt. Társulat áprilisi szakülésen be is számolt. Valamennyi alkotása közül azonban a legmegmaradandóbb emléket mégis a bpesti városligeti artézi kút fúrásával állította magának ZSIGMONDY. A M. F. Társulat Munkálatainak III. kötetében kifejti, hogy szerinte a nagy budai vízmedence Pest alá is elhúzódik s a felette levő rétegeket átfúrva, felszálló hévvízre lehet számítani. ZSIGMONDY beadványa a fővárosnál kedvező fogadtatásra talált s a 1867. júniusi közgyűlés a fúrás céljaira 50.000 frt-ot szavazott meg s ha sikerült, ZsiGMONDY-nak külön 20.000 forint jutalmat. ZSIGMONDY e fúrást 1868. nov. 15-én kezdte meg s 1878. januárjában fejezte be 970 48 m. mélységben. A kút vízbösége 24 óránként 11,917 hl. hőmérséklete 73 8° C. E nagy sikerért a főváros közgyűlése többször is lerótta háláját ZSIGMONDY-val szemben. E nagy művel ZSIGMONDY befejezte a mélyfúrások terén végzett munkáját. De nem szűnt meg fáradhatatlanul tovább dolgozni tudományos téren. 1872-ben az akadémiai székfoglalóján „Tapasztalataim az artézi kutak fúrása körül" címen kifejti ismét, hogy az artézi kutaknak nagyfontosságú jelentősége van az Alföldön az ivóvíz szempontjából. Majd 1873-ban a Magy. Földt. Társulatban tartott szakülésen ismét hangoztatja az Alföldön a fúrások megindításának a fontosságát. Az ő általa elhintett magvak termékeny talajra találtak, amit az Alföldön immár százszámra létesített artézi kutak igazolnak. A szakirodalom terén is jelentékeny tevékenységet fejtett ki. Kb. 25 szakdolgozata jelent meg a geologia különböző ágazataiból. Kiváló tehetségének jutalmául Selmecbánya 1875-ben országgyűlési képviselőjének választotta. Mint képviselő, sokat tett a bányamunkások öregkori helyzetének javításán s sürgette az új bányatörvény életbe léptetését. Az 1873-i bécsi és 1878. párisi világkiállítás magyar csoportja körül kifejtett tevékenységért megkapta a kir. tanácsosi címet s többször részesült legfelsőbb elismerésben. Tagja volt számos tud. társulatnak, alelnöke a M. F.