Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Schréter Zoltán dr.: Az esztergomi barnaszénterület karsztvize
AZ ESZTERGOMI BARNASZÉNTERÜLET KARSZTVIZE 51 részén lévő sekély karszt fődoloniitjából fakadó forrásokat felsorolja; az északabbi mély karsztra nézve megjegyzi: A távolabbi Balaton felvidék fő dolomit alkotta magaslatain a források nagyon-nagyon ritkák;... a vizet elnyelik és mélyen lebocsátják az altalajba. Karsztvíz jelenlétéről azonban nem szól. De néhány lappal hátrább (I. m. 601. old.) megjegyzi, hogy a Tapolcán mélyített artézi kútfúrásban a f. triász dolomitból 219 m mélységből 9 m 3 s a 248 m-ből 15 m : i víz szökött fel óránkint a külszínre, ami karsztvíz jelenlétére utal. Igen érdekes probléma a Középhegység karsztvizének és a hegységek szélein helyenkint felbukkanó hévforrásoknak (főleg a budapestieknek) egymáshoz való viszonya. E tárgy hosszabb fejtegetést kíván s azért ezt e helyütt elhagyom. Meg kell azonban említenem azt, hogy az esztergomi szénterület karsztvizének hőfoka (186 C") nagyjából szintén megegyezik a kibukkanó karsztforrások hőmérsékletével. (Sárisáp: 16—17 5 C°, Tata: 12—22 C°.) E karsztvizek hőmérséklete tehát, mivel nagyobb mélységekre is lejutnak, magasabb hőfokúakká válnak, mint a közönséges források és talajvizek. Hogy a Délnyugati Középhegység északkeleti részén nagyobb számban nem bukkannak ki a karsztforrások, annak magyarázata főleg abban keresendő, hogy a lesülyedt részeket feltöltő eocén és oligocén képződmények jelentékeny része vízhatlan agyagból, vagy agyagos képződményekből áll, amelyek az alaphegység menti vetődésekben is többnyire egészen belesimulnak s így nyitott hasadék ritkán maradhatott meg, amely a kiilszínig ért volna. A medencék belsejében pedig az eocén-oligocén rétegcsoportot átható vetődések az agyagos képződményeken teljesen, tökéletesen elzárulnak, úgyhogy itt a mélységből származó víz felbukkanása majdnem kizárt dolog. Viszont szem előtt tartva az elmondottakat, gyakorlati szempontból igen fontos dolog az a megállapítás, hogy a hegységeink előtt és között lesülyedt medencék alján rejtőzködő triász mészkő hegyrögök kétségkívül mindenütt tartalmaznak karsztvizet. Az olyan medencerészeken, amelyek alatt a triász mészkő, vagy dolomit jelenléte a külszín alatt kisebb mélységben biztos, ott a vízellátás kérdése az itt lévő városokra, községekre, gazdaságokra és ipartelepekre vonatkozólag a mélyben rejtőzködő karsztvíz felhasználásával könnyen megoldható lenne. Feltéve, hogy a víznyerésre kiszemelt pont nem fekszik magasan a karsztvíz felszínéhez képest s a triász mészkő, vagy dolomit sem fekszik a külszín alatt mélyen, úgyhogy aknával, esetleg fúrással könnyen elérhető. Kétségtelennek tartom, hogy az ismertetett karsztvíz felhasználásának a Délnyugati Magyar Középhegység területén még nagy jövője lesz.
