Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schréter Zoltán dr.: Az esztergomi barnaszénterület karsztvize

AZ ESZTERGOMI BARNASZÉNTERÜLET KARSZTVIZE 47 Az eocén és oligocén rétegcsoportok az alaphegység fölött aránylag vékony takarót alkotnak az esztergomi barnaszénterületen. A rétegcsoportokat a fekvőjükben levő triász mészkövekkel együtt utólag vetődések érték, amelyek részben újak voltak, de legnagyobbrészt nyilván a régi, eocén előtti — elsőízben kialakító — vetődések mentén történtek e fiatalabb elmozdulások is. A mai esztergomi szénterülettől északra, a Duna völgye felé, valamint délfelé, Dág, Úny, Perbál irányában az alaphegység a rátelepült harmadkori képződményekkel együtt lépcsőzetesen nagyobb mélységre sülyedt. A triász mészkő földalatti hidrológiájának fokozatos kialakulása. A bányaműveletek alkalmával azt tapasztalták, hogy a mészkő alaphegységet, nevezetesen annak egy vetődését, vagy hasadékát vigyázatlanul feltárva, vagy megközelítve, vízbetörést kaptak. A betörő karsztvíz kiseb b-n a g y o b b hasadékokból, vagy üregekből bukkant ki, egy bizonyos — később részletesen leírandó — szint alatt. Ezek a sokszor szabálytalan hasadékok és üregek, mélyen a mai külszín alatt, sőt a környék erózióbázisa, a Duna szintje alatt is megvannak. Nyilvánvaló tehát, hogy itt az esztergomi barnaszénterület alatt lévő triász mészkövekben és pedig nemcsak a külszínre kibukkanó rögökben, hanem a nagy mélységre lesülyedtekben is, egy hasadék— járat- és üregrendszer van jelen, amely régebben, a megelőző geologiai korok alatt fejlődött ki. Ez a hasadék — üregrendszer csakis akkor képződhetett, amikor a mészkő tömege az akkori erózióbázis, az egykori tenger, illetve tavak színe fölött feküdt, tehát szárazon állott. E mészkőtömeg belsejében a vetődések, hasadékok, lithoklázísok mentén a csapadékvizek oldóhatása érvényesült s ezáltal zegzugosán haladó, változatosan egymásba kapcsolódó üreg- és járatrendszer kiképződésére nyílt alkalom. Kifejezett barlangjárat-rendszert az esztergomi szénterület földalatti triász meszeiben ezidőszerint nem ismerünk. Lehetséges, hogy mélyebben, az egykori erózióbázisnak megfelelő szintben ilyenek is voltak, vagy vannak. Későbben, az egész terület siilyedésével a triász mészkörögök a kialakult járatrendszerekkel együtt a mélybe sülyedtek s az üregek vízzel töltődtek meg. Az egyik kérdés itt az, hogy mikor alakulhattak ki ezek a földalatti járatok? A környék geológiájának vizsgálata alapján tudjuk, hogy területünk nemcsak a triász-, hanem a júraidöszak idején is legnagyobbrészt tenger alatt feküdt, amiből üledékek rakódtak le. A krétaidőszak ideje alatt azonban a Gerecse, az esztergomi szénvidék, a Pilis- s a Budai-hegyek területe egyenetlenül emelkedett, szárazra került s eközben vetődött, összetöredezett. Ekkor képződtek ki elsőízben hegységeink s a csapadékvíznek elsőízben volt ekkor alkalma a repedezett hegyrögökbe behatolni s ott a vetődések és hasadékok mentén járatokat, üregeket kioldani. Az eocén elején a hegységeink között képződött medencékben édesvízi tavak, mocsarak fejlődtek, amelyek hatalmas tőzegtelepeiből alakultak utóbb a mai fejtés alatt álló széntelepek. Természetes, hogy egyidejűleg a triász mészköhegységnek ama részében, amely ekkor a tavak színe alá került, a karsztvíz felhalmozódására máris