Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schréter Zoltán dr.: Az esztergomi barnaszénterület karsztvize

48 SCHRÉTER ZOLTÁN DR. alkalom nyílt. Az eocén későbbi folyamán, majd az alsó oligocén ideje alatt tenger alá kerültek hegységeink s ez idő alatt a karsztvízjáratok továbbfejlődése szünetelt. Az oligocén közepetáján azonban rövidebb ideig szárazföldi időszak állott be, s az egész terület, hegyrögök s medencék egyaránt teljesen kiemelkedtek a tengerből. Az egykori karsztvízjáratok továbbfejlődése tehát ekkor a denudációs periódus idején folytatódott. A felső oligocén elején megint édesvízi mocsarak lepték el a mélyedéseket, amelyekben megint tőzegtelepek (a mai barnaszéntelepek) fejlődtek, majd jobban sülyedvén, az egész terület legnagyobbrésze a tenger vize alá került. Ez idő alatt a karsztvízjáratok továbbképződése megint szünetelt. A miocénben s a pliocénben azonban a tenger egészen elvonult területünkről, új vetődések képződtek, s a régebbi hegységek (Pilis, Budai-hegység, Gerecse) újból hegységekké alakultak. E hegységben ez időszak alatt is továbbfolyt a víz földalatti munkája: az üregek kioldása. Hogy a széntelepeket tartalmazó medencéink is az akkori erózióbázis fölé emeltettek volna, tehát a földalatti corrózió itt is folyt volna ez időszakok alatt, az nem valószínű. Sőt ellenkezőleg, az itt eddig kialakult járatok és üregek ekkor töltődhettek meg karsztvízzel. A pliocén végén s a pleisztocén folyamán a Duna völgyének kialakulásával kapcsolatban a denudáció mind erösebben működvén, a laza üledékek egyrésze elhordatott, az erózióbázis s ezzel egyidejűleg a korábban magasabban fekvő karsztvíz-szint is mélyebbre szállott. Az elmondottakból kiviláglik, hogy az esztergomi barnaszénterület alatt fekvő triász mészkörögökben levő vízjáratoknak kialakulása a kréta és a legalsó eocén ideje alatt kezdődött, majd az o 1 i g o c é n k ö z epetáján egyideig tovább fejlődtek, míg végül az ezután bekövetkezett miocén-pliocén szárazföldi időszak alatt teljesen kialakultak, majd karsztvízzel telítődtek. A karsztvízszint magassága. Az esztergomi barnaszénterületen: Tokodon, Dorogon, Annavölgyön, Csolnokon és Ebszőnyön, mindenütt és minden alkalommal, amikor vízbetörést kaptak, azt tapasztalták, hogy a víz rohamosan emelkedett, de egy bizonyos magasságban, nevezetesen 132 m-re at. sz. felett mindig megállt az elárasztott bányamíveletekben. Kétségtelenné vált ezáltal, hogy itt a triász mészkő üregeiben egy egységes víztömeg van jelen, amelynek azonos a víztükre, felülete az egész szénterületen. De még ha a távolabblévő területeket is tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy azoknak, nevezetesen a Magyar Középhegység vizeinek földalatti vízszintje megegyezik az esztergomi szénterület karsztvízszintjének a magasságával, így pl. a pilisszentiváni barnaszénbányában észlelt vízbetörések megfigyelése azt mutatta, hogy azon a tájon, tehát egyszersmind kétségkívül a Budai hegyek egész területe alatt is, a karsztvíz tükre szintén kb. 132 m t. sz. f. magasságban fekszik (3.). Tatabánya környékén (6.) a karsztvízszint ugyancsak kb. hasonló magasságú; 1395 m a t. sz. f. Az esztergomvidéki és szentiváni példákon elindulva a tatabányai bányamérnökség annyira biztosra vette itt hasonló magasságú karsztvíznek általános jelenlétét, — hogy Tatabánya vízellátását egyenesen az itteni karsztvíz felhasználására kívánta JEX SIMON bányaigazgató