Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.: Vác város fiatalabb pleisztocén (diluviális) terrasza

VÁC VÁROS FIATALABB PLEISZTOCEN (DILUVIÁLIS) TERRASZA 43 Ezen egyszeri kiszállás közben látott viszonyok szelvénybefoglalása és a Mii. Földtani Társulat Hidrologiai Szakosztályában való bemutatása örvendetesen viszhangra talált. MURÁNYI JOLÁN dr.* ugyanis nagy szorgalommal a Váci pleisztocén terrasz alkotó elemei közül különösen a löszt tette beható tanulmányai tárgyává. Kimutatta ugyanis a lösznek a benne foglalt faunamaradványok alapján szárazföldiségét az alatta levő rétegek fluviatilis karakterével szemben. Azonkívül megkísérelte a lösznek a közbetelepedett barna humózus (erdő —) talaj — [nedvesebb klímaperiodusj által elkülönített két emeletét klímabeli különbségekkel kapcsolatba hozni, még pedig a bennök előforduló löszcsigafauna elemek eltérései alapján. a) A lösz alatti folyami, a Duna fiatalabb hordalékának megfelelő rétegek faunájára jellemzők DR. MURÁNYI JOLÁN gyűjtései és meghatározásai alapján főleg limnaeák, pianorbisok, Lithogtypus naticoides, Neritina danubialis és az Unió pictorum. b) Az erre következő hatalmas lösz lerakodásnak alsó, a barna humózus, valószínűleg egykor erdőtalajréteg alatti része már szárazulati jellegű, még pedig főleg a vitrea, helix, cochlicopa, pupa, succinea fajok sokasága alapján. (A humózus talajrétegben a humuszsav miatt csigahéjak egyáltalában nincsenek.) c) A humózus talajszínt feletti, az alsónál sokkal hatalmasabb löszben végre a succinea és /ie/á-fajok uralkodnak, még pedig a H. (Eulota) fruticum MÜLL és a H. (Arianta) arbustorum L. kizárólagosak ebben a legmagasabb szintben. Ugyanezt a szintezést sikerült MURÁNYI JOLÁN-nak Vác körül nagyobb kiterjedésben is kimutatni s végeredményben hajlandó megfigyeléseit általánosságban a jégkorszak klímaváltozásaival kapcsolatba hozni. Kitetszik tehát mindezekből, hogy mennyire szükséges a Váci terrasz tekintélyes löszfaunáját ismételten begyűjteni és a legkritikusabban meghatározni, mivel úgy látszik e hely hova-tovább locus classicus-szá fejlődik. A „Váci terrasz" mint jellegzetes vízhorizont. A fiatal pleisztocén „Váci terrasz" folyami és folytatólag légi feltöltésű kőzetei mind a legnagyobb fokban vizet áteresztők. Nevezetesen a felszínt egészen a Törökhegyig és a téglaházig, sőt még azon túlra is elfoglaló vastag sárga homokos lösz elissza a reáhulló csapadékot, az alatta lévő nem kevésbbé vastag csillámos homok és legalul a szelvényünkben szereplő 4 m vastag folyami kavicstelep továbbra engedik a vizet leszállani, egészen a felső oligocén komplexusig, amelyben a homok- és homokkőpadjain kívül előbbutóbb közbetelepedett vizet át nem eresztő agyagrétegek is fellépnek. Egészben véve tehát ezek felett gyülemlik meg az egész Naszál aljai talajvíz, lassú áramlásban a Duna, mint a legmélyebb térszíni vonal felé keresvén lefolyását. Megtelnek a víznek eme cirkulációja következtében a felső *) MURÁNYI JOLÁN : A váci lösz-képződmények rétegtani viszonyai. Előadta a Barlangkutató Szakosztály 1922. május hó 27-iki ülésében. Barlangkutatás X—XIII. köt. 1922—25. Budapest, 1925, 17. I.