Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.: Vác város fiatalabb pleisztocén (diluviális) terrasza

44 SCHAFARZIK FERENC DR. oligocénkori vastag képződmény összes homokból álló közfekvetei, amelyek mélyfúrással feltárva közel a felszínig emelkedő vizet adnak, amire MAJER ISTVÁN dr. szintén már többízben rámutatott. Az e képződményt különböző emeleteiben megtöltő víz tehát általában mély színtű, ártéri feszültségű, és csak a legfelső emeletéből lehet neki túlfolyása, amely a jelen konkrét esetben, a fiatal pleisztocén terrasz rétegsorozatának alján és a felső oligocén lerakodások kibúvása felett kell hogy jelentkezzék. Ennek a körülménynek köszönhető, hogy a mai Dunaparton az egész terrasz mentén állandó jellegű kisebb-nagyobb források bukkannak ki. Szelvényünkben is jelezhettünk egy ilyen tipusú forrást, de tovább ÉNy-ra, a terrasz végződése felé, valamint ellenkező irányban Vác felé is még számos más ponton is serked ki a terrasz tövéből a kristálytiszta víz. A források vize általában keménynek látszik, amit az egyes vízkicsordulások előtt található lágy kásás récens mésztufapárna is igazol, amely BOROS A.* megállapítása szerint mohok, de közülök főleg a Didymodon tophaceus közvetíti. A legjellegzetesebb források közé tartoznak végül a Kő hídi csárda közelében kb. 110 m magasságban előtörő kettős forrás ésaBuki csárda melletti rendesen foglalt és Nep. Szt. János szobrával díszített, állandó jellegű forrás is. Ezen tényleg látható, túlfolyásos forrás horizontnak, valamint az alatta mélyebben zárt emeletekben (a város alá is behúzódó) raktározott viz a városnak (kisebb-nagyobb kiterjedésben) tiszta és egészséges ivóvízzel való ellátása szempontjából feltétlenül nagy a jelentősége. *) BOROS A. Magyar Botanikai Lapok 1922. évf. 71—72. 1.