Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Treitz Péter: A belvizek mozgása Szeged határában

26 TREITZ PÉTER nagy termékenységét. Mihelyt ezt a homokhátat is úgy le fogják csapolni és olyan tökéletesen fogják vízteleníteni, mint az agyagterületeket, akkor ezen is úgy el fog hatalmasodni az elszikesedés, mint az agyagon. A homokterületeknek víztelenítése és kiszárítása azonban még sokkal nagyobb veszedelmet jelent, mint az agyagterületeké, mert a szárazhomokon a szél nyáron meg ősszel óriási homokfúvásokat készit, amivel a gazdáknak helyrehozhatatlan károkat okoz. A homokterületeknek pusztán mérnöki szempontokból végrehajtott víztelenítése még egy másik okból is károssá válhatik. Ha ugyanis a csatornairányok kijelölésekor nincsenek tekintettel a vidéknek geologiai kialakulására, hanem a legegyenesebb irányokat tartják be, akkor megesik, hogy a csatorna kétmederközti homokhátat metsz ketté. Ennek a homokhátnak laza anyaga felszívja a csatorna vizét, amely ezután oly helyen fog vadvíz alakjában felfakadni, ahol legkevésbbé várjuk. A homokba beszívódott víz kétszer tesz kárt az ültetvényekben : egyszer, amikor telíti a homok pórusait, másodszor amidőn a homokhát alsó végén vadvízként felfakad. A vízzel telített homokban kipusztulnak a fák, a szőlő és a vetemények, ha meg felfakadás önti el az agyagos földű szántókat, akkor ezen is kiöli a gabonát. A belvízlevezetés helyett tehát belvízszabályozást kell végrehajtani, csak a fölös vizet szabad levezetni, ellenben a csatornákban és egyes erre kijelölt medencékben őszig meg kell a vizet őrizni. Más szóval e vidéken csak lépcsős szerkezetű, sok zsilippel elzárt csatornákat szabad alkalmazni. A csatornatervező mérnöknek tehát a következő pontokat kell a tervezés alkalmával szem előtt tartani: 1. A csatornákat csak a régi vízvezető medrekben szabad lefektetni, amelyeknek talaja és altalaja vízrekesztő. 2. Az olyan homokhátaknak átvágásától — amelyek két törési vonal között hátat alkotnak — óvakodni kell, mert ez nagy károknak válhatik okozójává. 3. Teljes víztelenítés helyett belvízszabályozást kell végrehajtani, a szabályozás a lépcsős szerkezetű sok zsilippel ellátott csatornarendszerrel végezhető, amelyből a vizet sohasem szabad teljesen lebocsájtani. A teljes víztelenítés ugyanis a földárja túlságos leszállását okozná, aminek viszont sokhelyütt a fák és ültetvények kipusztulása lenne a következménye. A mai tómedencék között nagyon sok van olyan, amely vízzel telve gyógyfürdőnek és halastónak is jól használható, ellenben kiszárítva csak forgószeleknek válik tanyájává, amelyek a szíksós port felkavarják s a környék termőtalajaira szórják rá. Ezek a tavak tehát gyüjtőmedencéknek volnának meghagyandók. Ezek arra is szolgálnának, hogy a környék levegőjét a száraz időjárás alatt vizpárákkal lássák el és a veteményeket a harmatképződés révén átsegítsék az egyes esőnélküli aszályos periódusokon.