Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Treitz Péter: A belvizek mozgása Szeged határában

A BELVIZEK MOZGÁSA SZEGED HATÁRÁBAN 25 A Kőrös folyó völgye a Halasi-Fehértóból indul ki a Füzes puszta semlyékein, ezután a Göböljárás völgyébe nyílik, innen a Kisszállás és Kelébia pusztákon áthaladván a Körösi Erdő északi részén éri el Szeged város határát. Határmenti folyásában felveszi az Átokházi és Ásotthalmi Kapitányságok vizeit s Szeged város határát elhagyva már megszállt területre lép át. A Telecskai löszhátat elérve keletnek fordul s ezt kiséri, amíg a Kanizsai Baromjárásnak nevezett szikes legelőre ér. Itt keletnek fordul s Adorjánnál nyílik bele a Tiszába. A folyóvizek szabályozása előtt a Kőrös folyó medrében állandóan folyott a víz, amelynek esése oly nagy volt, hogy a Telecskai fensík mellett folyó szakaszon magán 8 vízi malmot tudott elhajtani. Ma persze csak a tavasz folyamán mozog benne a víz, tavasztól őszig szárazon marad a medre. A Kőrös folyó a Halasi-Fehértó vízgyűjtő területéről származó belvizeken kívül még azokat a vizeket is felveszi, amelyek Halas mellett folynak el északdéli irányban. A Halasi-Sóstó és a város melletti Felső- és Alsó-Halastavakon keresztül folyó vizek szintén az Ágasegyházi völgyből erednek, csakhogy annak nyugati elágazásából. Ágasegyháza alatt ugyanis még egy másik vízvezető meder is kezdődik, ennek iránya azonban északdéli s Puszta Tázlár alatt Bodoglár Kötöny és Pirtó halasi határrészek homokdombjaiban végződik. Egy nyugati ága azonban egész Halasig ereszkedik le, ez táplálta a Sóstavat és a két Halastavat. Valamikor ebben a mederben olyan erős volt a vízfolyás, hogy a halasi polgároknak, ha nyugatfelé eső birtokaikra akartak menni, a városi kompot kellett igénybe venniök. Halas város levéltárában őriznek egy szerződést, amely a városi révésznek fizetését szabja meg. Ez a révészgazda azt a kompot kezelte, amely lehetővé tette a közlekedést a városi Halastavon keresztül. A Göbölyjárási vízvezető hajlatban Halas város alól jövő vizek egyesülnek a Halasi Fehértóból eredő vizekkel s innen egy hajlatban folynak a Kőrös folyó medrébe s ebből a Tiszába. A belvizek mozgási módja. A felsorolt vízvezető völgyeknek igen nagy esése van. A vízgyűjtő teriilet felső részén ugyancsak 30 cm 1 km-re, a Tiszához közeledve azonban az esés fokozódik 50 cm-re, sőt a Körös folyó medrében 100 cm-re is kilométerenként. Ha a belvizek ilyen esésű völgyekben akadály nélkül futnának le, akkor csakhamar rendkívül mély medreket vájnának ki ebben a puha és laza anyagú talajban s hóolvadáskor óriási árvizeket és rettentő károkat okoznának a tiszamenti alacsonyan fekvő búzatermő síkságokon. A vizek gyors lefolyását megakadályozza: egyrészt a völgyeknek egyenetlen sülyedése, miáltal az számos kis medencére oszlik; másrészt a szél munkája, amely a főszéliránnyal keresztben fekvő völgyekben apró gátakat épít. Ez a két földalakító erő ilyenformán a belvizeket bujkálásra kényszeríti, úgyhogy a vizek tavasszal csak egyik buckától a másikig tudnak folyni. A legközelébbi homokhát, amely folyásukat keresztezi, lassanként elissza a vizet, míg a másik oldalon vadvíz alakjában fakad fel újra s a felszínen továbbfolyik a legközelebbi keresztgátig, mely újra elissza s. i. t. A belvizeknek ez a szétömlése biztosítja a dunatiszaközi homoknak