Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.:Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére

VISSZAPILLANTÁS A BUDAI HÉVFORRÁSOK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉRE 13 kedik. Ez a Csiki csárda mellett lévő Ökröshegytől (290 m.) a Csikóhegyre húzódik fel (290—366), ahol a további folytatása azonban a budaőrsi Nagyhegy (438) és a farkasvölgyi árkon túl a Széchenyi-hegy (450) pannóniai homokkőtáblája alatt eltűnik. Egy harmadik vonalat, kb. 0'75 kmtrnyi távolságra, a Csikiárok ÉNy-felé kiugró kanyarulatában találunk, amelynek az eróziótól cukorsüveg formában kipreparált dolomit kúpjai közül a magasabbak 234 és 263 m.-esek. Sőt még ezen is túl akadtunk a Csikiárokban egy festői, kvarcerektől átjárt dolomit monolitra, amely valószínűleg negyedik törésvonalnak a jelzője. Hogy milyen köztük a korviszony, arra nézve a felelet csakis a pontosan megállapítandó tektonikai szelvényekből várható. A széchenyihegyi pannóniai kavicslerakódás idejében forrásaink működtek, sőt már hozzá is járultak a fekvőpadnak kovasav, pirit és barit kiválás útján történt helyenkénti összecementeződéséhez, amint ezt egyes pontokon már SCHRÉTER is megfigyelte. Egyidejűleg erős volt a források kénhidrogén fejlesztése és ennek nyomán különösen a piritképződés is; s mellesleg legyen, megemlítve, nem lehetetlen, hogy talán éppen a sok kénhidrogén jelenléte okozta a Széchenyi-hegy tájáig clőrenyúlott sikér pannóniai öböl vizének élettelenségét. Később — valószínűleg némi térszíni emelkedés folytán — Iagunává változik át ez az öböl és megtellik egyes hévforrások közreműködése mellett meszes iszappal, amelyben — amint a leletek bizonyítják — már egyes édesvízi puhányfajok is megélhettek. (Lymnaea, planorbis.) Mind eine megállapítások alapján kimondható végre, hogy hévforrásaink ásványos összetételét illetőleg megvoltak és ki is mutathatók az átmeneti stádiumok a tisztán juvenilis és a mai túlnyomóan vadózus származású forrásvizek között. * A budaőrs-budai törések együttesen alkotják amaz ősi, az alsó mediterrántól a pannóniai kor végéig létezett „termális vonalat" Ekkor elapadt az itteni forrástorkolatokban a hévvíz, hogy azonban magának új utakat keresve a Budai-hegység dunai oldalán ismét kitörhessen (3. ábra). Oka pedig ennek a frontváltoztatásnak az általános földkéreg emelkedése mellett a levantci tó visszavonulása, tehát tükrének tetemes esése, továbbá a Budai-hegységet K-ről határoló, már eddig is preformált törcs további kialakulása és a hegység lábánál elterülő harmadkori terület mélyülése, mire a leendő Duna vize is a lefolyására ezt a depressziót felhasználta és medrének létesítését azonnal meg is indította. Miabtt itt a hegység keleti lábánál a térszín ennyire erélyesen mélyült, addig az ősi termális vonal „ előtti térszín még, úgymint eredetileg, magasan fel volt töltve, úgy, hogy ennek nívójára a megcsappant hidrosztatikai nyomás miatt már nem emelkedhetett fel többé a források vize. Az ilyen módon túl mély ült Duna jobb partján, vagyis az új termális vonalon jelentkező hévforrások kezdetben 250 m magasságban rakták le tufáikat,* majd pedig fokozatosan lejebb szállván, 150 m. t. sz. f. a kiscelli • Szemben a régi fakadási helyeik átlag 400—450 m-es magasságaival.