Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.: Vác város fiatalabb pleisztocén (diluviális) terrasza

42 SCHAFARZIK FERENC DR. A felfelé felépült terrasz képződésének fázisai a mellékelt szelvény nyomán következők: Mindenekelőtt figyelemreméltó az a 110—119 m közt közepes, majd pedig magasabb vízállások mellett leülepedett szürke csillámos homok, amelyben egy élénkebb sodrú kiöntés alkalmával keletkezett vékony murvás k a v i c s telepecskét pillantunk meg. 119 m felé már egyes helix héjak fordulnak benne elő, amelyek alighanem még csak bemosottak. Ezután a már tekintélyes partmagasság miatt hosszabb szünet állott be a lerakódásban, mialatt a part elmocsarasodott, aminek egy 0'80 m vastag fekete humózus láptelep lett az eredménye. E lerakódás befejezéseképen mintegy 0*2 m vastagságú csíkban fehér meszes „tavi kréta" jelentkezik (120 m). Ezt az utóbbit barna mocsártalaj csíkokkal váltakozva öntéshomok, valószínűleg mint kivételes maximális vízállások kiöntése borltja, amelyet azután csakhamar a rétegzetlen szélfútta homok betemetett. Közben egy csapadékosabb időszakban dúsabb — erdő — vegetáció hozhatta létre a 125 m-nél látható 1 m vastag gesztenyebarna humózus szintet. Homokos lösz töltögette azután fel továbbra a terrasz felszínét a képződmény mai magasságáig, végig tele fehér helix héjakkal. A terrasz falán észlelhető vízi ülepítés kb. 123 m-ig tarthatott (mialatt az akkori 0-pont 114—115 m-nél lehetett), onnantól felfelé azután s z é 1 f ú j t a homokos lösz fejezte be a terrasz felépítését. Fent a terrasz lapos felszínén a vasút és a Vác-szendehelyi országút keresztezésétől a vasúti pálya Verőce felé, terraszunk fala mögött mély bevágásban és nagy eséssel száll le a „Duna mező"-re. Ettől a megyeszéli tájtól azonban DK-i irányban Vác felé is elhúzódik a terrasz, hasonló sztratigrafiai alkotással ugyan, de az erózió által erősebben megcsonkítva. Ilyen módon tanulmányozható e terrasz a Kőhídi csárda közelében, de egészen közel a városhoz a Buki csárda mellett is. A Kőhídi csárdánál kb. 106—108 m magasságban kibukkanó felső oligocén szürke csillámos homokból és homokkőpadokban a Cerithium (Tympanotomus) Margaritaceum, BROCCHI héjjai gyűjthetők. A Kőhídi csárda mellett végződik egyszersmind az előbbiekben ismertetett terrasz, még pedig a térkép szerint 131 m magassággal. Fiatalabb pleisztocén (diluviális) korinak azért kell a Váci sziklaterraszt vennünk, mivel morfologiailag lényegesen alacsonyabb a tópartos, számos pleisztocén gerinces lelet által jellemzett óbudainál. A Buki csárdától tovább DK-felé most már a „városi terrasz" 110—112 m magas színtjére jutunk, amelyen Vác városa tényleg kényelmesen el is helyezkedhetett, míg a magasabb pleisztocén terrasz mint egy szemmel jól követhető térszíni küszöb a Kőhídi csárda tájától a város mögött az Ürge- és Kálváriahegyeken át továbbra is DK-i irányban nyílegyenesen Kláraháza puszta felé húzódik, mint az óholocén Duna oldalai eróziójának beszédes tanújele.