Dr. Domanovszky Sándor: A magyarországi közúti Duna-hidak acél felszerkezeteinek története. Különlenyomat a 40. Hídmérnöki Konferencia előadásainak kiadványából (2000

A vizsgálatok alapján megállapított korróziós hatások (átmérőcsökkenések, szilárdságváltozások, feszítőelem-kiesések stb.) figyelembevételével a szerkezet statikai ellenőrzése. Szükség esetén próbaterhelés. A statikai számítások eredményeképpen javaslat a javításra, a szerkezet további vizsgálatára vagy figyelésére. A hibafeltárás folyamatának összefoglalását és a folyamat ábráját a mellékelt táblázat és a folyamatábra tartalmazza. 4. A feszítőbetétek állapotának meghatározására szolgáló módszerek áttekintése és a jelen esetben alkalmazható módszer (módszerek) kiválasztása Elő- vagy utófeszített szerkezetek feszítőbetétjeinek vizsgálatára ismereteink szerint az alábbi módszerekkel történtek próbálkozások: 4.1. A feszítőbetét kibontása és oldalirányú megfeszítése Ennek a módszernek nehézsége, hogy a kibontást viszonylag nagy szélességben (kb. 0,5-1 m) kell elvégezni, a megfelelő hozzáférhetőség érdekében. Az oldalirányú feszítés az utólag tapadóbetétessé tett szerkezeteknél nem ad egyértelmű eredményt, a módszer csak jól meghatározott, szűk peremfeltételek mellett alkalmazható. 4.2. A feszítőbetét végeinek kibontása és hangimpulzussal történő vizsgálat Elsősorban rúdanyagú feszítőbetétekre kidolgozott eljárás, több elemi szálból vagy pászmákból álló kábeleknél csak rövid hosszokon megbízható. Külön nehézsége, hogy lehetőleg a feszítőbetét mindkét végéhez hozzá kell férni, s az adó- és vevőfej felszerelhetősége érdekében az egyes elemi szálvégeken friss vágási vagy leköszörült felületet kell előállítani. A vizsgálatot nehezíti (a hangimpulzus szóródását elősegíti), ha a feszítőbetétben iránytörés van, vagy ha a feszítőbetétet utólagosan kiinjektálták. 4.3. A feszítőbetét felmágnesezése és a szakadásnál pólusváltás detektálása Az eljárás korlátja, hogy csak 20-30 cm mélységig lehet a betonszerkezetben a feszítőelemeket megvizsgálni, mélyebben a mágneses térerő már nem elegendő. A feszítőbetétek helyét előzetesen pontosan meg kell határozni. A hálós vasalás hatása kiküszöbölhető, de több, egymás felett futó feszítőbetét esetén csak a felülethez közelebbit lehet vizsgálni. Szerencsére pont a vizsgálat által elérhető helyeken futnak a feszítőbetétek, általában a vizsgálat által is elérhető felületközeli tartományban (a támaszok felett a pályalemez felső síkjánál, a medernyílások közepén pedig a szerkezet alsó szélén). A módszerrel nemcsak szakadási helyek, hanem erősebb korróziós hatás is detektálható. 4.4. A feszítőbetét vizsgálata nagy energiájú sugárzásos átvilágítással A kemény elektromágneses sugárzás alkalmazásának szigorú egészségügyi, munkavédelmi korlátai vannak. A műszerekben még biztonságosan alkalmazható sugárforrások leggyakrabban kb. 30 cm-es vastagságú betonszerkezet átvilágítását teszik lehetővé. A hálós vasalás, a több rétegben futó feszítőbetétek a nyerhető kép kiértékelhetőséget nagymértékben rontják. Az egészségügyi nehézségek miatt a módszer alkalmazása erőteljesen visszaszorult. 87