Dr. Domanovszky Sándor: A magyarországi közúti Duna-hidak acél felszerkezeteinek története. Különlenyomat a 40. Hídmérnöki Konferencia előadásainak kiadványából (2000
megismerkedni a híd előéletével, ha van rá lehetőség kikérdezni az építésben részt vett szakembereket. Szemrevételezéses vizsgálatokat kell végezni, regisztrálni kell az ázási helyeket, a látható repedéseket, a betonozási hibákat, a látható javítási helyeket, a szegélyek-dilatációk-saruk állapotát. Esetleg már ezen a szinten el lehet végezni az alakfelvételt, a dinamikus vizsgálatokat. A vizsgálatoknak különösebb hozzáférési (vizsgálókocsi vagy állvány) igénye nincs, a szükséges eszközök csak az alakfelvétel vagy dinamikus vizsgálatok esetében haladják meg a mindennapos felszerelést. 2. szint: annak megállapítása, hogy a szemrevételezéses vizsgálat által jelzett hibák valósak-e, a szerkezet kritikus helyeinek felderítése. Ezen a szinten rövid idejű, néhány napos vizsgálattal fel lehet deríteni, hogy melyek az aktív ázási helyek, hol vannak korábbi ázási nyomok. Vannak-e fészkes, laza betonrészek, milyen a betonfedés, milyen mélységű az elkarbonátosodás, az ázási helyeken, vagy más kritikusnak ítélt részeken milyen a kloridterhelés. Szúrópróbaszerűen lehet vizsgálni az acélbetétek korróziós átmérőveszteségét, potenciometrikus vizsgálattal korróziós veszélyeztetettségét, ellenőrizni lehet a beton szilárdságát Schmidt kalapácsos becsléssel, néhány helyen magmintavétellel. Ezen vizsgálatok elvégzése érdekében néhány napig valamennyi szerkezeti elemhez hozzá kell férni (célszerűen vizsgálókocsival vagy könnyű gurulóállvánnyal). A vizsgálatok eszközigénye az átlagos korrózióvédelmi munkák vizsgáló-ellenőrző műszerparkjával kielégíthető. 3. szint: annak megállapítása, hogy a kritikus helyek valóban veszélyeztetettek-e, és ha igen, milyen mértékben. Ezen a szinten célzott, részletes korróziós vizsgálatot kell végezni azokon a helyeken, melyeket az előző szint kritikusnak ítélt meg. így pl. az átázó helyeken bontást kell végezni, klorid-koncentráció profilt kell mérni a szennyezettség mértékének és mélységének meghatározására. Meg kell határozni a vasalások és a feszítőbetétek helyét, azok kiinjektáltságát. Célszerű potenciálvizsgálattal korróziós veszélyeztetettségi térképet felvenni a kritikus helyek környezetében. A vizsgálatok elvégzéséhez a kritikusnak ítélt helyekhez tartósan hozzá kell férni (könnyűállvány, munkahíd). A vizsgálatok különleges műszerezettséget, laboratóriumi hátteret és speciális gépparkot igényelnek. 4. szint: annak megállapítása, hogy a veszélyeztetett helyeken milyen a feszítőelemek állapota. Ezen a szinten az előző vizsgálatokkal jól behatárolt helyeken kell a feszítőelemek állapotát, az esetleges szakadási helyeket meghatározni. A vizsgálatokhoz tartós hozzáférés szükséges (állvány). A feszített elemek vizsgálata magasan specializált műszerparkkal, erre különlegesen képzett személyzettel végezhető. 5. szint: annak megállapítása, hogy a szerkezet korróziós állapota milyen befolyással van annak statikai állapotára. 86