Dr. Domanovszky Sándor: A magyarországi közúti Duna-hidak acél felszerkezeteinek története. Különlenyomat a 40. Hídmérnöki Konferencia előadásainak kiadványából (2000
A tanulmány alapján kiválasztott és jelenleg elvégzett korszerűsítés arra irányult, hogy az oldalkonzolok megerősítésével és kiszélesítésével a nehéztehergépjámű-forgalom is véglegesen a meglévő oldalkonzolokra kerüljön, és a vasúti forgalomtól örökre függetlenné váljon. Az átalakításhoz az a felismerés vezetett, mely szerint a híd szerkezete rendelkezik annyi tartalékkal, hogy az oldalkonzolok ésszerű költségek árán megerősíthetők a nehéz tehergépjárművek forgalmának elviselésére is. A szerkezeti megoldás ötletadója dr. Szatmári István, a BME Acélszerkezetek Tanszékének docense volt. A híd korszerűsítése két ütemben valósult meg. Az első ütem során a közúti forgalmat érintő munkák készültek el. A Duna-híd kis teherbírású, konzolos közúti pályaszerkezetének megerősítése és bővítése, melynek következtében a 4,3 m széles közúti pálya „A" osztályú (80 tonna) közúti teher viselésére korlátozással, „B" osztályú (40 tonna) közúti teher viselésére korlátozás nélkül alkalmassá vált. A kiemelt szegéllyel és szalagkorláttal elválasztott új, 1,6 m széles kerékpárút a forgalombiztonságot nagymértékben megnöveli, mivel a kocsipályán megszűnik a gyalogos- és kerékpárforgalom. Az átépítés befejeztével a közúti és vasúti forgalom egymástól független, önálló közlekedési pályával rendelkezik. A beavatkozás során az alsópályás mederhídon a konzolos szerkezetű közúti hídpályák teherbírását a konzolvég felkötésével - függesztőszerkezet beépítésével - és a pályaszerkezet megerősítésével növelték a szükséges mértékben. Ezen a szakaszon a közúti terhelést a rácsos főtartó alsó és felső övének közvetítésével veszi fel a főtartó. A felsőpályás ártéri hídszerkezet közúti oldalpályáinak teherbírását feszítőmű beépítésével és a pályaszerkezet megerősítésével tették alkalmassá a közúti nehéz-teherforgalom elviselésére. A megváltozott terhelési viszonyok kihatnak a híd alépítményére is, ezért a pillérek ellenőrző számítása és a Duna-meder feltérképezése alapján a mederben talált kimélyüléseket is meg kellett szüntetni, és a későbbi kimosódásoknak elejét venni. A helyszíni munka az északi konzol megerősítésével kezdődött. Ezalatt az idő alatt a személygépkocsi-forgalom a déli konzolon közlekedett, váltakozó irányban. A meder hídon az uszályon érkező felső kereszttartókat a Clark Ádám úszódaru az uszályból közvetlenül a helyükre emelte. A nappal beemelt gerendákat éjszaka lehegesztették a rácsos tartó felső övéhez csavarokkal előre odaerősített talplemezekre. Ezután a meglévő konzolok meghosszabbítása következett. Nehezítette a munkát, hogy a konzolokra tehergépjárművel, daruval még nem lehetett felhajtani - hiszen akkor még csak 3,5 tonnás járműre felelt meg a konzolok teherbírása -, ezért a konzolok meghosszabbításához és a szélesítéshez beépítendő szerkezeteket az újonnan felrakott felső kereszttartóra felfüggesztett csigasorral kellett a helyükre juttatni. Hasonlóan kézi erővel kellett a pályaszerkezet alatti állványon a hossztartók magasításához és a pályalemez megerősítéséhez készült elemeket is a helyükre vinni. Az ártéri hídon nem volt felső kereszttartó, de szerencsére az eltérő szerkezeti kialakítás miatt ott a konzolok meghosszabbításához könnyebb súlyú elemeket kellett felszerelni. 65
