Dr. Kossalka János: Magyar mérnökök. 13. füzet (Eger, 2007)

- 16Szinte hihetetlen, de széleskörű tervezői és közéleti tevékenységét kitüntetéssel csak egy alkalommal, nyugdíjazása előtt (1940) ismerték el a Magyar Érdemrend középkeresztjével [58]. Kossalkáról munkái és kortársai szólnak Kossalka magáról keveset beszélt, keveset írt, legalábbis nem találtam önéletrajzát, levelezését, egész élete azonban sokat elmond róla. Kiváló képességét, szorgalmát bizonyítja, hogy végig kiváló eredménnyel végezte iskoláit, a legelsők között szerzett doktorátust [2]. Szakirodalmi munkássága számban szerény, ám fontos, önálló tudományos eredményeket publikált. A keretszerkezetekről írt müvéért Hollán díjat (1906), két alapvető tankönyvéért - Tartók sztatikája (1920), a Tartók sztatikája és kinematikája (1941) - a Magyar Mérnök és Építész Egylet aranyérmét nyerte el. Jellemző rá, hogy bár a gyakorlati kérdések rendkívül érdekelték - tanulmányútjai során munkásként is elsajátította a hídgyártás fogásait - legfontosabb könyvei, írásai a méretezés elmélettel foglalkoztak. Kortársai, munkatársai szerint idősebb korában a szakirodalmat keveset tanulmányozta, inkább maga oldotta meg a problémákat. Egyes emlékezők szerint kísérletek helyett, elméleti megoldást keresett a felmerült kérdésekre, a próbaterhelés értékelése pl. a szegedi Tisza-hídnál, vagy a befogott acélrudakkal kapcsolatos kísérletei azt jelzik, hogy ötvözte az elméletet és a gyakorlatot. Munkatársai jegyezték fel róla, hogy holtáig tanult, pl. a hegesztéssel külön kezdett foglalkozni, de beleásta magát ebbe a témakörbe is, előadásokat is tartott [60]. Érdeklődése széleskörű volt: igen alaposan foglalkozott a kő és vasbeton hidakkal [7,9], a zórésvasas acélhidak erősítésével, a folytatólagos többtámaszú hidakkal [23,32], s a tervpályázatokon elért eredményei, a Makó Maros-híd, a dunaföldvári, Boráros téri és óbudai Duna-hidak kiváló tervezői talentumát bizonyítják. Az elméleti és gyakorlati mérnöki munka mellett - egyes vélemények szerint - mindenek előtt igazi pedagógus volt, aki előadásait állandóan csiszolta, előadások előtt nem volt hajlandó fontos embereket sem fogadni. Az emlékezők szerint kiválóan felépített, jól érthető volt minden előadása. Vizsgáztatásáról is legendák keringtek - kellő előszűrés: írásbeli vizsga