Zielinski Szilárd, Magyar mérnökök. 5. füzet (2003)

12 Több mint egy órás elnöki beszéde volt egyben tudományos végrendelete is. 1924. április 28-án, szellemi erejének teljében távozott az élők sorából a magyar mérnöktársadalom egyik legkiválóbb alkotója, a mélyépítés-tudomány egyik úttörője. Jellemző a társadalmi elismertségére, hogy a Műegyetem aulájában felravatalozva búcsúzhattak el tőle tanítványai és tanártársai, a főváros díszsírhelyet adományozott nyughelyül a Kerepesi temetőben. Temetésén szinte az egész kormány megjelent, József főherceg is elkísérte utolsó útjára. Ma is látható síremlékét nagy gyászünnepély mellett 1932. október 19-én avatták fel. Halálának 70. évfordulóján a Műszaki Egyetem kertjében elhelyezték mellszobrát. A Magyar Mérnöki Kamara "Zielinski Szilárd díjat" alapított 2000-ben, az arra érdemes mérnökök kitüntetésére. Zielinski Szilárd az ember Talán az eddig elmondottakból minden olvasó megismerhette az alkotó embert. Saját személyében mutatta meg azt, hogy az igazi tudás az alkalmazható és az alkalmazott tudás. Tudományos tevékenysége, műszaki, mérnöki gyakorlata, ugyanakkor a tudás és a gyakorlat továbbadása jelentették neki az életet. A lobogás, a mély érzelmek magánéletének is jellemzői voltak. 1894. december l-jén vette feleségül Dabasi Halász Irmát. Felesége visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az igényesség, a szépérzék, a tapintatos szeretet voltjellemző Zielinskire, a magánemberre is. Megjelenésében pedáns, a társasági életben is kellemes megjelenésű, táncolni is szerető, a magyar zenét kedvelő társ volt. Felesége több konferenciára is elkísérte, sok barátjuk volt mind belföldön, mind külföldön. Házasságuk gyermektelen maradt, így tudását, emberszeretetét, emberi tartását ifjú tanítványainak adta át, rájuk hagyományozta.