Békefi István: Zalai utak (Zalaegerszeg, 1978)

II. Zala vármegye középkori úthálózata - 4. A török hódítás kora és a végvárak sorsa

megye nagy részét. Ezekből a sorozatos pusztításokból ered, hogy 1494-ben 9553 portát írtak öszsze a vármegye területén, de a meg-megújuló dúlások és felégetések következtében 1495-ben már csak 8975 portát talált összeírása alkalmával Vízaknai Ferenc rovó. A török 1543-ban kezdett foglalni megyénkben, amikor már Siklós. Pécs és Fehérvár török kézre kerültek. Ezt 11 évvel megelőzve a szultán — 1532ben — átvonult seregével megyénken Ausztria felé és rettenetes pusztítás jelezte útját, A törökök felégették a termést, elhajtották az állatokat és a lakosság egy részét elhurcolták. IV. Béla király idejében — a tatárjárás után — épültek: Szigliget, Szentgyörgy, Badacsony, Hegyesd, Tátika, Csobánc és Sümeg várai a mostani Kővágóőrs köveiből. Zala megyének 35—40 vára volt. Kanizsa eleste után, 1613-ban már csak 25— 30 megerősített kisebb várral rendelkezett. A legrégibb ezek közül Szalavár (Zalavár) — a honfoglalás utáni időkben Kolonvár, a megye is ettől kapta az akkori nevét: Kolon vármegye. Zalavár hazánk legrégibb és történelmi fontosságú helyA végvár-rendszerbe tartoztak az említésre méltó kisebb várak: Kiskomárom, Pölöske, Nagykapornak, Szemenye és a Kerka mentén Tormafölde, Nemti (Lenti) és Csesztreg várai és még több apró kis palánkvár. Kanizsa már az 1500-as évek közepén Dunántúl egyik legjelentősebb települése volt hadászati szempontból is, hiszen a kanizsai nagy vár a török elleni háború idején a nyugati országrész egyik legfontosabb erődítménye volt. 1568-ban, Szigetvár eleste után Kanizsa lett az ségei közé tartozik. Már a rómaiak uralkodása alatt létezett és „Salaburgum"-nak vagy „Moosburgum"-nak is nevezték. Zalavár és Szabar között, illetve a zalavári vár körül mintegy 6,5 km cölöpút-rendszer volt. A cölöpök átmérője 16—20 cm, a hosszúságuk 2,78—3,32 méter. A helybeli Lakosok szerint még több cölöpút volt, mint ami most föllelhető, mert a Zala szabályozása után a mocsárból szántóföldek és rétek lettek, és művelés közben már több cölöpöt kiszedtek. Később a cölöputakat dorongutakkal helyettesítették. A leghosszabb ideig kétségtelenül a térképen található I., VII. és II. jelű útszakaszok maradtak használatban. Az I. és VII. útszakaszok a mai Zalavár—szabari országútnak is közvetlen elődei voltak, így valószínűleg túlélte az 1702-ben — Schenckendorf osztrák császári ezredes által — felrobbantott várat. 1841-ben Zala vármegye innen szállította a követ — a felrobbantott vár anyagából — a Galambok—zalaszentgróti út építéséhez a II. számú úton. Kanizsa várának eleste után fontos szerepet töltött be a végvárak között. A vár nem került török kézre. oszmán elleni védekezés egyik bástyája. A részben kőből, téglából és részben csak dorongfal közé döngölt földből épült mocsárvár fél évszázadig állt ellen a töröknek, végül is 1600. október 22-én elesett. Az 1690-ben — megrongáltan — visszahódított várat 1702-ben királyi parancsra lerombolják. A köveiből épült meg egyebek között a ma is látható ferences templom és kolostor. A kedvező közlekedésföldrajzi helyzeténél fogva és így a nagy számú kalmár lakosság révén — a kor ——^ országút • '•CÖlÖpőt Híd- és dorongutak Zalavár környékén 20