Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)
A szombathelyi Közúti Igazgatóság létrehozása
többnyire elavult felvonulási épületekben, az irodák magánlakásokban voltak elhelyezve. De az Igazgatóság Vadas Márton utcai központja is csak a kezdet kezdetén felelt meg az igényeknek. A műszaki-gazdasági munka színvonalának emelkedése igen hamar éreztetni kezdte a korszerű telephelyek hiányát. Az útfenntartás 257 fizikai dolgozója elsősorban a volt szakaszos útőrök, a korábbi útkaparók soraiból került ki. ők már régebben előírásos szerszámokat és ruházatot kaptak, munkahelyükre kerékpárral vagy gyalog közlekedtek. Az útmesterek korábban ugyancsak kerékpárral, esetleg motorkerékpáron utazva látták el feladatukat. Az 1950—54-es években ez nagyon megnehezítette munkájukat, mert az útfenntartó vállalatok brigádrendszerben foglalkoztatták az útőröket, akiknek lakásuktól a munkahelyükre és vissza 10—20 km-nyi utat kellett naponta megtenni. A Közúti Kirendeltségek működésének idejében az útőrök ismét egyéni szakaszokon dolgoztak. Ekkor kezdődött el az útfenntartás fokozatos kisgépesítése, először kis kerti traktorokkal, majd több és nagyobb gépegység munkába állításával. Az útőrök átképzése a gépek kezelésére, az útfenntartás bitumenes technológiáinak megtanítása és megismerése ennek a testületnek a színvonalát nagymértékben emelte. Ez a derék útőri testület több mint 180 éven át az úthálózat iránti hűséggel látta el nehéz munkáját. Hóban, fagyban, esőben, nyári forróságban, a gyakran életveszélyes közúti forgalomban állt helyt minden időben. Lakásuktól többnyire gyalog jártak naponta a munkahelyükre, az árokparton ülve ették meg magukkal hozott hideg ebédjüket. Végezték kézi munkával a ma már alig ismert sárlehúzást, a vízeresztést a makadám pályáról, a zúzottkő beterítését, a padkák levágását, az árkok kiemelését, a fák gondozását a magukkal hozott lapáttal, csákánnyal, villával és más szerszámokkal. Az évtizedek alatt munkahelyi ártalomként szerzett gyomorbajjal, reumával kerültek végül a megérdemelt nyugdíjba. Az üzemmérnökségek szervezése, működése Munkájukban, valamint az útfenntartó szervezet új munkaerői számára lényeges változást hozott az üzemmérnökségek megszervezése, 1972. után. Egy-egy üzemmérnökség-vezető irányításával három művezető és két gazdálkodó adminisztrátor gondozta a rájuk bízott, mintegy 360— 400 km-nyi hálózatot, az útőrök és gépkezelők, gépkocsivezetők segítségével. Önállóságuk és felelősségük fokozatosan nőtt, s a 70-es évek végére az üzemmérnökségi munka módszerei is teljesen átalakultak. Ma 77
