Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

Az úthálózat és a közúti közlekedés fejlődése a Szabadságharcig

dattása alá elegendő forspon tok és szekerek minden kitelhető sietséggel vagy annyival is inkább elrendeltessenek, minthogy minden egy mérföldnyire egy mázsától 5 kr. fizettetni fog." A napóleoni háborúk miatti élelmezési válság következménye volt az is, hogy embargót írtak elő az lt

Eő Felségéhez tartozó", a Servianusok által elfoglalt tartományokba történő gabonakivitelre. Közbiztonság Baj volt a közúti közlekedéssel, de nemcsak az útviszonyok, hanem a „bátorság" miatt is. „Minthogy már több ízben tapasztaltatott, hogy az úgy nevezett Diligenciális szekér rossz emberek által megtámadtatott és kiraboltatott, ugyanezen okból meghagyaték, hogy ezen Nemes Megyében hasonló veszedelmes utak volnának, több károknak eltávoz tatása kedvéért, a Vármegye kebelében levő katonasággal egyetérteni és az ilyen helyen segedelmet kérni el ne mulassza" a szolgabíró, 1808-ban. Húsz év után sem javultak a „bátorsági" viszonyok, mert 1841-ben, augusztus 30-án „Lendva — Baksa közt a postát vivő kocsit megtámadták. A rablók kinyomozása iránt kellő rendeleteket, s ezek sikeréről annakidején tudósítást tegyen. Úgy továbbá, meghagyatik hogy minekutána Körmend és Lövő között gyakrabban szokott ilyen vakmerőség előfordulni — Vidos József alispán úrra bízatott, hogy Zala megyével és a határszéli tisztviselőkkel — azon vonal bátorságos állapotba helyeztetése éránt a célszerű rendeleteket tegye meg." Utasellátás A sűrűbb utasforgalom nemcsak a „rossz embereket" vonzotta, hanem az útmenti vendéglátást is kialakította. Mivel a megye területének nagyobb részén bort is termeltek, útmenti csárdákra alig volt szükség, sok faluban kaphatott italt az utas. A megye egyébként is az aprófalvak hazája: egy-egy járásban 60 kisközség is volt, melyek így közel estek egymáshoz. A postaállomásokon kívül vendéglők nyújtottak pihenést vagy védelmet az időjárás ellen. A XVIII. századig csak a városokban, Pozsonyban, Kismartonban, Sopronban, Szombathelyen és Kőszegen, az egyes napi útszakaszok végpontjain voltak vendéglők, ahol az utazó kereskedők, fuvarosok, mesteremberek éhségüket, szomjukat elolthatták, szükség esetén szállást kaphattak. Ezek városi vendéglők voltak. A kézműipar kisebb központjaiban, Pinkafőn, Rohoncon, Körmenden 53