Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

Az úthálózat és a közúti közlekedés fejlődése a Szabadságharcig

és Sárváron levő vendéglőkben a XVI. században ezt a jogot egyes polgárok félévenként fizetett söntésbérlet ellenében szerezték meg. Sóhivatalok A megye úthálózatát jelentősen igénybe vette a lakosság sóellátása. A török háborúk alatt az Erdélyből a Maroson, Máramarosból a Tiszán érkező sószállítmányok nehezen voltak továbbíthatók, így a Salzkammerguti bányákból származó só szállítása is megindult Ausztriából Grác felől, tengelyen. Az ausztriai só szállítási távolsága lényegesen rövidebb volt az Erdélyből hordottnál, s ezt használták ki az ügyes kereskedők. Az ilyen útvonalak egykori neve „só hordó út" volt. A sószállítmányok befogadására épültek a Császári és Királyi sóhivatalok, Kiscellben és Körmenden. Innen osztották szét a városok, falvak és uradalmak sószükségletét. A só értékesítése állami regálé volt, ami igen nagy jövedelmet hozott a császári kamarának. Kiváló módszer volt ez a magyarság megadóztatására. II. József uralkodása alatt a só árának mázsánként 11 krajcárnyi emelésével kívánták fedezni az úthálózat kiépítésének költségeit. Ez aztán már elviselhetetlenül súlyosan érintette a jobbágyokat, annál is inkább, mert a sóért ezüst pénzben és nem a devalválódó bankóval kellett fizetni. Érezte ezt a megyei közgyűlés is, sokáig foglalkozott azzal, hogy a só árának mérséklését kérje, még a király halála után 30 évvel is. 1820. márciusában is írtak fel a Cs. és Kir. Főherceg Nádorhoz, hogy Őfelségénél, Ferenc királynál kérje a só árának leszállítását. Válasz sajnos nem jött, így áprilisban újra megismételték a kérést, újra eredménytelenül. Az útügy fejlődése Az 1750. és 1848. közötti évszázad a közutak létesítésében, az útügyi szervezet életrehívásában igen nagy eredményeket hozott, jórészt az osztrák egységesítő törekvések hatására. A vármegye kezelésébe tartozó utak: az országutak (via publica), postautak (via postalis) és kereskedelmi utak (via commertialis) voltak. Egy 1790. évi térkép szerint via publica a Szombathely—Rum—zalabéri és a Szombathely—Körmend— fürstenfeldi utak voltak. Via postalis a Kőszeg—szombathelyi, a Körmend—zalalövői, a Körmend—vasvári és a Körmend— Ivánc— regedéi út. Kereskedelmi utak: Szombathely—Nemetszentmihály, Németszentmihály—Felsőőr, Felsőőr—Pinkafő, Bucsu—Rohonc, Kőszeg—Rohonc, Szentgotthárd—Regede, Körmend-Németújvár, Szombathely—Szent 54