Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

A római kori úthálózat

Az ásatás során semmi olyan nyomot nem találtak, ami az állomás erőszakos elpusztítására utalna, pl. a markomann háborúk következtében. Bizonyosra vehető, hogy az Itinerarium Antoniniani által „statio ad Arrabonem" néven jelölt állomást sikerült megtalálni, amely az Arrabo folyó átkelőhelyét őrizte. Az Itinerarium szerint az állomás távolsága Savariától 20 mérföld, azaz 29,56 km. Ez pedig pontosan annyi, amennyi a teljes hosszában feltérképezett római úton a katafai objektumig mérhető: 29,5 km. A Borostyánkő út nádasdi elágazásától északra, a másik rábai átkelőhelyet is sikerült megtalálni. Ha elfogadjuk, hogy az utak vonalvezetését a földrajzi körülmények, s a társadalom élő igényei határozzák meg, talán nem is kell véletlen összeesésnek tekinteni, hogy ez az E— 65-ös főútról is jól látható az ártéri legelőn, az 1980-ban épített új Csörnöc-híd közvetlen közelében. Savaria Az ilyen őrállomásokat a rómaiak az úthálózat forgalmának biztosítására építették, nagyobb távolságokban pedig katonai táborokat telepítettek, hogy a környéket pacifikálhassák. A katonai, közigazgatási és kereskedelmi forgalmat szolgálták ki a statiók, szálláshelyek, elszállásolásra alkalmas épületekkel, ló és kocsi váltással. A főutak egyik csomópontjában levő táborhelyből alakult ki Savaria, a Sibaris folyó mellett, a hegyvidék és síkság találkozásánál, ahol a városképződés összes feltételei adottak voltak. (Az akkori Sibaris nem volt azonos a mai Gyöngyös patakkal, illetve a Gyöngyös műcsatornával, hanem a mai Perint medrében folyt. A műcsatornát a rómaiak építették.) A várost Claudius császár idejében i. sz. 50 körül alapították. Római rangú colonia, később Pannónia tartomány központja, majd Pannónia Superior vallási székhelye lett. Nagy Konstantin császár alatt, mikor Pannoniát négy részre osztották, Savaria lett Pannónia Prima tartomány polgári helytartójának a székhelye. Virágzó ipar alakult ki a városban, melynek vízszükségletét a Rohonci hegyek forrásaitól kiépített vízvezeték szállította. Ennek romjai Bucsu környékén a múlt század végén még megvoltak, Velem környékén pedig ma is fellelhetők. 18