Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

A történeti Vas vármegye területének közlekedési viszonyai Pannónia római meghódításáig

A TÖRTÉNETI VAS VARMEGYE TERÜLETÉNEK KÖZLEKEDÉSI VISZONYAI PANNÓNIA RÓMAI MEGHÓDÍTÁSÁIG A Kárpát-medencét nyugat felől a Lajta, a Rozália, a Lándzséri és a Borostyánkő hegység zárja le. Ezek az Alpok nyúlványait képezik. A Steier hegyekből és a Duna-medencét határoló hegységekből a Rába, a Lajta, az Ikva, a Repce, a Gyöngyös, a Perint, a Pinka és a Lapincs folyó ered és folyik keleti irányba. A Rába, melynek vízgyűjtő területe 7900 négyzetkilométer, balról a felsorolt vizeket veszi fel, jobbról kisebb patakokat, majd már a Dunába torkollásának közelében a Marcalt. A hegyvidéktől keletre terül el a Rába síksága, mely durva homokot, folyami kavicsot tartalmazó ártér. A Vasi Hegyhát a Rába és a Zala folyó között terül el, vízválasztót képez a két vízfolyás között. A nyugati hegyvidék és a Rába közti terület több tekintetben alkalmas volt az ember letelepedésére. Az erdőségek, a bükk és a makkos erdők, a hegyek sok célra felhasználható, változatos kőanyaga táplálékot, fegyvert adott a régi korok emberének. A járhatatlan erdőségek és a hegyek menedékül is szolgáltak, a sűrű vízhálózat módot adott a vízi szállításra, az erdőségekből és az ingoványos térségekből kivezető, lerakódott kavicslépcsők pedig járható úthálózatot képeztek a magas hegyektől keletre, a Duna völgye és az Adria térsége között. Ezen az emberi megtelepülés számára igen alkalmas területen már az i. e. IV. évezredben megtaláljuk az első emberi települések nyomait. A Kőszegi hegyek lejtőin, a lefutó patakok vízmentes dombvonulatain, Velem, Sé, Szombathely, Kisunyom területén egyaránt előkerültek azok a kőszerszámok, kőbalták és cserépedények töredékei, amelyek az újkőkori ember megtelepedését bizonyítják. E korszaktól kezdve az Alpokalja vidéke évezredeken keresztül fontos szerepet töltött be a Kárpát-medence történetében. A bronzkor és a vaskor időszakában a meditteráneum felől érkezett minden új ismeret észak felé, a földműveléstől kezdve a fémmegmunkáláson keresztül egészen a városépítésig. Az Északi-tengerig futó egyik fő kereskedelmi útvonalon az ún. Borostyánkő úton keresztül jutottak az itt élő népek igen hamar, már az i. e. II. évezredben az európai gazdasági és társadalmi fejlődés fő sodrába. Ez az út a napsütötte Adriai-tengertől a mai Jugoszlávián, Magyarországon, Ausztrián, Csehszlovákián és Lengyelországon át vezetett a hideg Keletitenger partjaiig. 13