Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

A történeti Vas vármegye területének közlekedési viszonyai Pannónia római meghódításáig

A közlekedés kezdete A Kőszegi hegység déli lejtőjén, Velem felett, a Szent Vid-hegyen a bronzkorban kontinentális jelentőségű település alakult ki, bronzöntő műhelyekkel, jelentős bronziparral. Az itt élő emberek távoli vidékekre szállították készítményeiket, kiterjedt kereskedelmet folytattak. Áruikat már nemcsak emberekkel és málhás állatokkal szállították, használták már a kocsit. Ez szükségessé tette utak kialakítását, építését is. Az i. e. 400 körül megjelenő kelták törzsei közül Vas vármegye területére a bojok költöztek. Az új nép szintén a jól kiépített Szent Vid hegyen rendezte be legjelentősebb központját. A kelták dunántúli jelenléte idején továbbra is nagy jelentőségű maradt a Borostyánkő út, amelyen a Balti-tenger partján kitermelt borostyánkövet szállító karavánok utaztak az Odera, a Morva és a Dráva völgyén át a Földközi-tenger térségébe. Észak felé ugyanakkor rabszolgákat hajtottak éppen a borostyánkőkitermeléséhez is, ami nemcsak ékszeranyag volt, hanem pénzt helyettesítő csereérték is. A Balti-tenger, a Bécsi medence és a Duna völgyének kereskedelmi összeköttetése az Adriai tenger irányában az Alpok hágóinak és a Steier hegységeknek nehezen járható útviszonyai miatt alakult ki így még a római hódítás előtt a Bécsből Sopron—Szombathely-Muraszerdahely—Pettau érintésével az Adriai-tenger partján fekvő Aquileia városáig vezető kereskedelmi útvonalon, és maradt meg egészen addig, amíg a Semmeringen át Trieszt felé vezető út meg nem épült.