Karoliny Márton: Tolnai utak. (1982)

Bevezető - IV. A török hódoltság kora

IV. A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORA A mohácsi csata után Szulejmán szultán hadserege aránylag gyorsan vonult át a tornai területen, Buda felé a hadiúton, különösebb pusztítás nélkül. Az erdőkbe, mocsarakba menekült lakosság lassan visszaszállingózott a falvakba, városokba. Egy közel két évtizedes átmeneti időszak következett be. Kisebb végvári védekező harcok, de főképpen a főurak, a Szapolyai- és Ferdinánd-pártiak küzdelmei zajlottak ebben az időben. A törökök hadai, Kászim napján, október 26-án rendszerint a balkáni téli szállásaikra tértek vissza. A törökök tartós berendezkedése Tolnában, Szekszárd 154L évi megszállása után rendezkedtek be a törökök állandó módon. Az Eszék és Buda közti út lényeges pontjait és városait katonasággal szállták meg, erődöket, palánkákat építettek. Legnagyobb építési tevékenységük az Eszéknél épített Dráva-híd volt. Az egykori leírás szerint rajta két teljes órán át tartott az átvonulás. Megemelték a hídtól Dárdáig nyúló erdetileg római úttöltést. Szekszárd mellett, a hadiúton 20 nyílású fahidat, őrzésére kisebb erődöt, palánkát építettek. Szekszárd várában 500 főnyi katonaság állomásozott, a város szandzsák-székhely lett. Vízvezető csatorna is működött a városban. A magyar lakosság számára szabályrendeletet is adtak ki. Kereskedelem, közlekedés a hódoltság alatt A hadjáratoktól mentes időkben újra indult a földművelés és az állattenyésztés. Újra megkezdődtek a vásárok, Földváron 10 ezres sokadalmak is voltak. Árucsere alakult ki a Duna két partja között, az Alföldről marhákat hajtottak ismét Bécs és Itália felé. A XVI. század végén, a háborúskodások miatt, csökkent ugyan a marhakereskedelem, mégis 50 ezer marhát hajtottak fel 1592 nyarán a bécsi heti vásárokra. Pakson, Domboriban, Tolnán és Bátán működtek révek, amiből a törököknek nagy vámjövedelmük volt. Szekszárdról bort szállítottak a Dunán át, Tolnán és Bátán élénk sókereskedelem indult meg. A kereskedelmet a törökök az ebből származó jövedelmeik érdekében védelemben is részesítették. Kívánságra, kalauzokat is fogadhattak a kereskedők. Egykori útleírások A törökök alatti közúti utazási viszonyokról, Evlia Cselebi török világutazó 1660-1664. évi utazásairól írt beszámolói adnak képet. Pécsről elindulva, egy merhále távolságra értek Szekcsőre, ahol vár volt a magas parton. A merhále a karavánok egy napi útjának megfelelő távolság volt. Bátaszéktől 4 óra alatt értek Szekszárdra, melynek sétahelyes dombon állott a vára. Jeni Palánka a Sárvíz partján épült török kisváros, ez a palánka őrizte a 20 ívű fahidat. Jeni várát elhagyva 4 óra alatt értek Tolnára, ahol a Duna partján rendezett palánka volt, majd Pakson át Földvárra. Egy másik utazásakor Mecseknádasdtól 13 óra 14 alatt értek el Simontornyára. Az útállapotok tehát átlagosan 5 km óránkinti távolság megtételét tették lehetővé. Az utak mentén vendégfogadók várták az utasokat Bátaszéken, Pakson és Földváron. Ezeken kívül karavánszerájokban lehetett megszállni. A kömlődi szeráj épületének fele az ötvenes évek végén még meg volt, másik, megmaradt feléből mozihelyiség épült. A török kórházak is adtak szállást az utasoknak, 3 napra. A törökök megjelenésétől számított 30 év alatt, még működött magyar vármegyei közigazgatás, Szigetvár székhellyel. Ennek eredménye a megmaradt lakosság kettős adóztatása, zsarolása, pusztulása volt. 1564 után már nem volt említés Tolna vármegyéről. A hadjáratok és a kettős kizsákmányolás eredménye az volt, hogy a magyar államterületnek a közvetlen török uralom alatti részén alakult ki relatív elbírható életszínvonal, minél távolabb volt a vidék a királyi területtől, így Tolnában is. 1662-ben Ottendorf Henrik írta le a Cselebi által meglátogatott Duna menti erődítéseket. Ő egy békekövetséggel utazott Budáról Eszékig a hadúton, közben katonai megfigyeléseket tett. Az út egyes szakaszait is leírta feljegyzéseiben, ez már a török hatalom visszahúzódásának időszakában volt. Buda visszafoglalása 1686 után, Tolna 1692-ben szabadult fel, de még 25 évig vonultak át hadjáratok a területén. A hódoltság elején viszonylag népes terület lakossága, a rablógazdálkodás, a járványok, majd a felszabadító császári hadseregek kegyetlenségei következtében jórészt teljesen kipusztult. Ottendorf Henrik 1662-ben egy osztrák császári békeküldöttséggel utazott a Budaeszéki úton, közben katonai megfigyeléseket tett. A Bécsi Levéltárban őrzött vázlatairól készült fényképek értékes adatokat szolgáltattak a megfigyelt helységekről. Dunaföldvár-Fedwár. a) a palánk, b) a Duna, c) a régi kastély, d) afalu, e) a mezőváros,/) nagy vendégfogadó, g) APenteléröl (Penteli) vezető út, h) Paksra (Paxum) vezető út.