Karoliny Márton: Somogyi utak (Kaposvár, 1975)

A dél-dunántúli úthálózat kialakulása a pannóniai római uralom alatt A maii Somogy területén az első történelmileg ismert nép, a kelták földvárainak maradványai a Kapós völgyében találhatók meg, Szalacskán, Nagyberki, Mosdós, Orci, Attala térségében. Kétségtelen, hogy a kelta települések 'között áru- és személyforgaloim alakult ki. Ezt a szálacskai öntő- és pénzverő műhely értékes leletei is igazolni látszanak azzal, hogy az ott termelt áruik kereskedelmi csereforgalomba kerültek, így a Kapós folyó völgyében már időszámítás előtt 400 körül ősi útvonal alakult ki, amelyen az árukat málhás állatok és emberek szállították. Az egyes vízfolyások keresztezésénél gázlón keltek át. Adat van arra nézve, hogy a kelták a Kapóst hajózásra is használták. A folyó völgyében egyébként széles, mocsaras láp terjeszkedett. A megye területén a római hódítás után a'lakuít ki elsősorban katonai célokat szolgáló úthálózat. A rómaiak ide valószínűleg Domitiánus császár idejében, időszámítás szerint 8592-ben vonultak be. A római úthálózat vázlata a különböző forrásmunkákban szereplő fő vonalvezetéssel van megszerkesztve, figyelembevéve a terep, akkor kiterjedt lápok miatt nehezen járható voltát. Az utak a vázlaton szereplő városok és helyőrségek összeköttetését szolgálták elsősorban. Pannónia legfőbb útvonalai a Duna mentén és a Balatontól északra épültek ki. Somogy területén a legjelentősebb útvonal a Mursaból (Eszék), Mogentiane-n (Fenékpuszta) át Scrabantiá-ba vezető, melynek már jelentős áruforgalma is volt, mert Szombathelynél (Saváriában) csatlakozott az Észak-Európából Itáliaiba vezető nagy kereskedelmi úthoz, az úgynevezett Borostyánkő úthoz. Ennek az útvonalnak somogyi szakaszán nevezetes átkelőhely volt a mostani fenékpusztai Zalahíd közelében működött rév. Másik nevezetes átkelőhely volt a Sió keresztezése Siófoknál. A Sió kifolyása a Balatonból abban az időben nem a jelenlegi híd alatt most meglévő mederben, hanem a siófoki vízmű telepének helyén, a Galerius császár alatt épült mesterséges mederben volt. A vízfolyás szabályozására zsilip szolgált, azon lehetett átkelni. A fontos csomópont őrzését egy cohors-nyi katonai őrség látta el. A rómaiak az utak építése mellett, azok fenn tartása rój is gondoskodtak. Az akkori útfelügyelők a curator-ok voltak. A Somogy területén létesült utak kisebb jelentőségűek, így ezek felügyeletét a helyi consul-ok és tribun-o!< gyakorolták. A közelmúlt évtizedek útépítései során két helyen kerültek felszínre olyan útalap és burkolat maradványok, amelyek feltételezhetően a korábbi római építkezések maradványai. Helyüket a térképvázlat feltünteti. Érdemes megemlíteni, hogy a Dráván római hajóhad működött, viszont a Balatonnak (Lacus Pelson), sem kereskedelmi, sem katonai jelentősége nem volt. A már említett szalacskai'kelta telephelyén virágzó római telep fejlődött ki, élénk forgalmat ébresztve a Kapós (AQUA NIGRA) (fekete víz) völgyében. A rómaiak pannóniai uralmának a népvándorlás vetett véget, egyre ismétlődő és fokozódó betörésekkel. Időszámítás szerint 432-'ben már a hunok harcoltak Somogy területén a keleti gótokkal, utánuk a longobárdok és az avarok következtek. A szlávok betelepülése után, 895 késő őszén szállták meg a magyarok Pannóniát, Somogyot is. 5