Karoliny Márton: Somogyi utak (Kaposvár, 1975)
A közúthálózat a középkorban A népvándorlás mintegy 500 éve alatt jórészt minden római építésű város és település elpusztult, így a római utak is. A vándorló lovas nomád népéknek nem volt szükségük utakra. A honfoglalás idejéről megmaradt adatok szerint Somogyban egy út szolgált távolsági forgalom lebonyolítására, valószínűleg a régi római utat követve, Siófok-Ságvár, Alsáhetény vonalán. A magyar áíla ; malapítás utam első jelentős somogyi alkotás, a somogyvári Bencés Apátság volt. A Balaton környezetében megindult lassú fejlődés során kialakultak az első építési anyagot, főképpen építőkövet szállító útvonalak. Nyilvánvaló, hogy ezeken nemcsak málhás állatokkal és lóháton közlekedtek, hanem ökörvontatású székerekkel is. így az utak kezdetleges karbantartása a járhatóság érdekében szükségessé vált. A kisebb-nagyobb vízfolyások keresztezésénél áttöltésezték a széles, lapos völgyeket. Ahol ez már nem volt lehetséges, rév-átkelést biztosítottak, így a Sió kifolyásánál is, Foknál, a széles mocsaras medren keresztül. Államéletünk legrégibb korszakában is szükség volt utakra, elsősorban katonai szemponto'k miatt. A katonai közlekedés több helyen a régi római utak maradványait használta fel. De létesítettek is utakat, így Székesfehérvárról a Balaton déli partján, majd Segesden, Zákányon át Zágráb felé. Ez az útvonal biztosította az összeköttetést az anyaországgal, amikor a XI. század végén László király birtokba vette Horvátföldet, majd még később ezen az útvonalon volt meg a kapcsolat a dalmát területekkel is. Kálmán király a hadi utakon kívül országutakat is építtetett Somogyban és más országrészekben. Ezek nyomvonala'iról adat nincsen, pedig ezeket még a XIII. században is ,,magna Via Colomanis regis"-nék nevezték. (Kálmán király nagy útja.) A ikialajkúit úthálózatnak kereskedelmi jelentősége is volt, az utak és révek használatát vámok fizetésével szabályozták. Somogyon keresztül tranzitútvonalak alakultak ki keletről, Moldovába induló és Erdélyen át a Velencei Köztársaság felé irányuló marhahajtással kapcsolatban. Fordított irányban feldolgozott bőröket, iparcikkeket szállítóitok. A megindult fejlődést a tatárjárás törte meg hosszú időre. A tatárjárás szomorú tapasztalatainak hatására számos erődített kolostor, sáncokkal erődített város és vár épült meg. A városokban kézműipar települt, ennek termékeit vásárókra szállították, ami igényeket támasztott az úthálózat járhatóságával szemben. A jelenlegi úthálózat nyomvonalai már ebben az időszakban kezdtek kialakulni. Ezek jórészt a magasabb terepeken vezetett útvonalak voltak, az év legnagyobb részében járható gerincutak, természetesen kiépített útburkolat nélkül. Csak vízfolyások, lápos területek keresztezésénél végezték töltésépítéseket, építettek rőzsegáta'kat, fa hidakat. Somogy teljes területe sűrűn benépesült a XV. századra már 16 vár, 25 város, 936 község volt a vármegye területén. Literáti Fülöp adataiból levezetetten a megye összes portáinak száma 1534-ben, mintegy 12 000 lehetett, így a jobbágyporták la'kossága, mintegy 72 000-re tehető, amihez a katonaság és a nemesség létszáma még hozzájárul. A községek la'kói a jelenlegivel is felérő mezőgazdasági területet művelték meg. Az öszszefüggő nagy erdőterületek kialakulása a későbbi törö'k idők alatti pusztulás egyik következménye. A Balaton taván keresztül élénk áruszállítás folyt, Zalából követ, Somogyból gabonát szállítottak, ladikokkal és kompokkal, télen szekerekkel és szánokkal, a tó befagyott jegén. Az úthálózat létesítése és gondozása a vármegye feladata lett volna. Ez a szervezet azonban a nemesi és főúri kiváltságok miatt jórészt tehetetlen volt. így aztán keserű emlékek maradták fent arról, hogy 3-4 pár ökörrel, bivalylyal kellett vontatni a székereket. 6
