Mészáros János: Pest megyei utak (Budapest, 1979)

Magyarország a római uralom idejében a római forgalommal Aquilea révén állott összeköttetésben. Aquileából az Alpokon át menő út a Szávához is vezetett. Emona (Laibach) Győrrel volt összekötve. Győrből pedig Budára vezetett egy űt. A Duna völgye ebben az időben forgalmi jelentőséggel nem bírt, inkább hadi szempontból értékelték, amennyiben erős természeti védfalat képezett a római birodalmat körülvevő barbár népekkel szemben. A római birodalom főbb tartományrészei közül a Balkán államok mutatják a legkevesebb fejlődést forgalmi és közlekedési szempontból. A Balkán ebben az időben zárt forgalmi terület volt és így sem a görög, sem a római forgalmi és közlekedési kultúra nem gyakorolhatott rá erős hatást. Erdély nagy részének a római uralom idején Dácia volt a neve. Traiánus császár hódította meg a dákoktól. Dáciának hadászati szempontból volt jelentősége a római birodalomra nézve. Az Északi tenger melletti vidékeknek és Oroszországnak nem volt abban az időben nagyobb forgalmi jelentősége. A rómaiak hatalmukat és gazdasági összeköttetésüket kiterjesztették Ázsiára és Afrikára is. Afrikában Egyiptom is a római birodalom tartománya volt. A római uralom bukása után a közlekedés a római kor közlekedésével szemben határozott és feltűnő visszafejlődést mutat. Ez a visszafejlődés kortörténeti jelentőséggel birhat egyes államokra nézve. Magyarországot azonban a közlekedés általános történetét tekintve csak egy felszínes, vázlatos kép érdekelheti, ezért elegendő, ha néhány jellemző részletet mondunk el egyes roszágok közlekedési viszonyairól. Franciaország forgalmi élete — részben a hűbériség kialakulása miatt is — csak néhány vidék belső életére vonatkozik. Nagyobb területeket egybefoglaló forgalmi élete nincs, ezért nagyobb kiterjedésű útjai sincsenek. Lényeges azonban rámutatni a városokban kifejlődő ipar termékeinek értékesítéséből kialakuló kereskedelem megjelenésére. Németország a múlttal szemben élénk forgalmi életet mutat ugyan, de közlekedési szempontból haladással ezen a területen sem talákozunk. A kifejlett városi élet erős polgárságot nevelt, amely a maga függetlenségét a saját katonai hatalmával biztosítja, s gazdasági és forgalmi életét is önállóan védi. A Rajna völgyében, a Dunától délre eső területen, és különösen az Északi tenger partján vannak ugyan már virágzó forgalmi gócpontok, de ezek az általános közlekedés szempontjából csak a későbbi századokban jutnak jelentőségre. A szárazföldi utak nem jól épített műutak voltak, hanem inkább rendszeresen kitaposott csapások. A meglévő utak kijavításáról, új utak építéséről, az úthálózat fejlesztéséről gondoskodás nem történt. Angliának a középkorban még nincs nagyobb jelentősége. Skócia és Írország egyáltalán nem vesznek részt a forgalomban. Anglia inkább a szárazföldi utakra fekteti a fősúlyt anélkül, hogy ebben a tekintetben nagyobb eredményeket érne el. A római utak egyre jobban elpusztulnak, a legtöbb út pedig a XVII. században is teljesen elhanyagolt állapotban van. Skandináviát a normanok merész tengeri útjai teszik híressé. Oroszországot sokáig a tatár uralom tartja lefogva. A Balkán államok uralmát ebben az időben a görögök, a törökök és részben az arabok tartják kezükben. Itália a római birodalom bukása után több, gyakran változó uralmú területre szakadt, amelyek önálló életet éltek és több forgalmi központot képező város kifejlődésére vezetnek. Ezek között legfontosabb Velence, mely Amerika felfedezéséig uralkodik a Földközi tenger forgalmán. Itália az alpesi utak kifejlesztésével, és különösen a Szent-Gotthárd hágónak megnyitásával mindinkább érintkezésbe lép az északi államokkal. Ez időbeli adatokra támaszkodva Velencéből Bécsbe az út 14 napig tartott. A közlekedés érdekterületének legnagyobb változása Amerikának 1492-ben történt felfedezésével következett be. A gazdasági érdekterületnek ez az elváltozása és a közlekedési utaknak ehhez alkalmazkodó eltolódási folyamata egészen 1819-ig tart, amikor az első gőzhajó az első nyílt tengeren való utat megteszi. Az az idő, amely Amerika felfedezésétől 1819-ig eltelik, csak a közlekedés forgalmi képét változtatja meg, de közlekedéstechnikai szempontból lényeges haladást alig mutat fel. A közlekedés forgalmi területe azonban igen lényeges és nagy változáson megy át. A hajós a tengeren is biztonságban érzi magát. Birtokában van a látcső, az iránytű és egyáltalán elegendő csillagászati, meteorológiai ismerete van már arra, hogy biztosan, bátran és tudatosan járja az óceánt. Ilyen ismeretekkel már forgalmi területébe vonhatja az ember az Atlanti Óceánt, a Csendes Óceánnak lényeges részét, és az Indiai Óceánt. Egyes államokban, így Franciaországban és Németországban megtalálható már az első postaszervezet, de csak korlátolt útvonalakra szorítkozik és csak kisebb terjedelemben foglalkozik személy- és áruszállítással. Mexikóban az aztékoknak az egész országot befoglaló útrendszerük volt. Volt gyorspostájuk. Amerika egyéb vidékein azonban csak a XVII. század végén és a XVIII. században kezdenek úthálózatról gondoskodni. Külön kereskedelmi társaságok alakulnak erre a célra. A mongolok, uralmuk utolsó éveiben az általuk alapított úthálózatot úgyszólván teljesen megsemmisítették. 1689-ben Kína és Oroszország között egyezmény jött létre a két állam határainak megállapítása tekintetében, de csak a XVIII. század elején engedi meg Kína, hogy minden harmadik évben egy kereskedelmi karaván látogasson el Pekingbe.