Mészáros János: Pest megyei utak (Budapest, 1979)

Európa városi élete és nagyobb forgalmi gócpontjai a XVI. században fejlődik ki. Magyarországon városi központok nemigen fejlődnek. A török uralom és a folytonos belső viszályok a városi fejlődés kialakulásának útját állják. Európa szárazföldi úthálózatának járhatóvá tételére kevés történik. Úgyszólván a XVIII. század közepéig az utak ugyanolyan elhanyagolt állapotban maradtak, mint amilyenek a század elején voltak. Franciaországban az első kövezett utat 1556-ban építették Paris és Orleans között. Nagyobb arányú útfejlesztés azonban csak a XVII. század végén veszi kezdetét. A XVII. században a postát magánfeleknek is megnyitják, de csak levélposta és személyszállításra. 1705-ben külön postaszolgálatot rendeznek be áruszállításra, ami a kereskedelmi forgalom fejlesztésére nézve igen nagy hatással volt. A postai szervezet kapcsán mind az uralkodók, mind a közigazgatási területek az útfenntartásról és javításról állandóan gondoskodnak. Angliában a XVII. században teljesen elhanyagoltak voltak még az utak. Javításuk csak a XVIII. században kezdődött, amikor Mac Ádám az útépítés új rendszerét feltalálja. Dacára a rossz utaknak, már 1658-ban jártak személy omnibuszok Londonból más városokba. London és Oxford között 1668-ban közlekedett az első gyorskocsi. Az országutakon egészen a XVII. századig, sőt a legtöbb országban a XIX. század elejéig csak a kereskedelmi forgalmat bonyolították le. Ezek az utak a személyforgalomra, rossz állapotuk miatt nem voltak alkalmasak. Aki utazni akart, lóra szállott. Még teherkocsik is csak akkor indulhattak útnak, ha elég embert vittek magukkal, hogy útközben a kátyúban megrekedő kocsit emelőrudakkal kisegíthessék. Mac Ádám angol mérnök útépítési rendszere megadja az utaknak azt a szilárd alapot és ellenálló képességet, amely az utakat egyrészt az időjárás viszontagságaival, másrészt a nagy forgalom által okozott elhasználódással szemben ellenállóvá tette. Magyarországon az utak még a XIX. század elején is sok helyen a járhatatlanságig elhanyagoltak voltak. Az ország északi, keleti és nyugati részein volt néhány jó út, mert ott az építési anyag hozzáférhetősége miatt az utak építéséhez követ és kavicsot használtak, de az Alföldön ahol se kő, se kavics nem volt, az utak úgyszólván járhatatlanok maradtak. A gyáripar terjedése nyomán bekövetkező gazdasági és forgalmi átalakulások világszerte megindították az útépítést és a közúti kocsiközlekedést, mint a forgalom lebonyolításának egyetlen eszközét. Az államok lázasan, egymással versengve törekszenek a megnövekedett forgalomnak megfelelő közúti hálózatot berendezni, a közúti közlekedést megszervezni. Az útépítésnek ebben a lázas évtizedeiben tűnik fel a legmodernebb közlekedési eszköz, a vasút. A vasút megjelenésével az útépítésben pár évtizeden keresztül bizonyos visszaesés, hanyatlás mutatkozik. Az országutak szerepét a távolsági forgalomban megszűntnek hiszik, annak a helyi forgalomban való nagy jelentőségét pedig nem ismerték még fel. Ezért aztán a régi nagy útvonalak, melyek országokat kötöttek össze egymással, elnéptelenedtek. Sőt egyes területeken, így pl. Brazíliában előfordult az is, hogy a régi utakat szétrombolták csak azért, hogy a vasút hódító útjából minden akadályt elhárítsanak. Később belátják, hogy a vasúthoz vezető forgalomnak jól épített útvonalakra van szüksége, mert egyébként az áru vasúthoz való szállításának és a vasúttól való elvitelének a költségei oly magasak, hogy teljesen leronthatják a vasúti fuvarozás által nyújtott árelőnyöket, így azátn a folyamat fordított lett. A vasút kívánta meg az útépítést. Sok országban, így Spanyolországban és Görögországban éppen a vasút építése nyitotta meg a tervszerű útépítést. Megállapították,hogy más az utak jelentősége és más a vasúté. Sőt megállapították, hogy kisebb távolságokban a kocsiközlekedés eredményesen versenyezhet a vasúti szállítással. Csak a XVIII. században kezdenek az útépítésre és útfenntartásra nagyobb gondot fordítani. Az útépítésnek és útfenntartásnak indító okait hadászati szempontok adták meg. Ugyancsak a XVIII. század kezdetén lépnek forgalomba a személy- és áruforgalom céljára szolgáló kocsik, és erre az időre esik az első postakocsi közlekedése is. Az útépítés nagyszabású fellendülését a XIX. században már nem lehetett megállítani. Az ipari forgalommal együtt járó gazdasági forradalom a nagy arányokat öltő termelésnek megfelelő forgalmi szervezetet követel. A közúti közlekedés fejlődését jelenti magának a közúti fuvarozásnak a szervezése. A távolsági forgalomnak is megvan a maga szervezete a postai fuvarozásban , de ennek működésével nem foglalkozva, csak a városok belső forgalmában találkozunk közúti közlekedési szervezettel - a bérfuvarozásban. Az utak építésében, fenntartásában és szervezetében általában a XIX. század végétől, a közúti gépkocsi megjelenésétől történt és történik folyamatos fejlődés. A forgalomnak és a terhelésnek megfelelően a közutak építésénél folyamatos változás történik az utak szélességében, anyagában, a burkolatok vastagságában, mindenkor a fejlődő és folyton változó követelményeknek megfelelően. 9