Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

6. Egyes társaságok által közforgalom céljára is létesített magánutak. Kezelésükről az érdekeltek gondoskodnak. Az 1890. évi törvény azonban nem szolgálta az ország úthálózatának egységes elvek és fontosság szerinti fejlesztését, mert állandóan beleütközött az autonóm vármegyék határaiba.

22 Ezért a kormány 1894-ben új úthálózat tervét dolgozta ki, melyben a régi állami utak egy részét a törvényhatóságok kezébe kívánta adni. Rendezte a közúti teherviselés kérdését is azzal, hogy a közmunka mellőzésével az útadó kötelezettséget az állami egyenesadóra építette. Adókulcsnak az állami egyenesadó 10 százalékát fogadták el. Ezt az adót arra is kiterjesztették, aki egyenes állami adót nem fizetett, mert három kézi napszámot kellett teljesítenie, vagy megváltania (1 Ft 50 kr.). A törvényhatóságok revízió alá vették az úthálózatot és a kevésbé fontos utakat kihagyták, illetve a községi közlekedési közutak közé sorolták. A községeket pedig kötelezték ezek fenntartására. A törvényhatóságok útvonalcsökkentésének másik oka a helyiérdekű vasutakra felvett nagy összegek voltak, melyek fedezete szintén az útalap volt. A vicinális utak hálózatát 1895-ben állapították meg, fenntartásukra a községi közmunka szolgált, de a közmunka megváltásából származó összeget erre nem fordíthatták. A vicinális útügyekkel az útibizottságok foglalkoztak, a községi közutak igazgatását a községi elöljáróságok végezték. 1894-ben Nógrád megyében az útbiztosi állomásokat átcsoportosították 4 első és 3 másodosztályút hoztak létre. A megyei útkaparók létszámát 55-ről 69-re emelték fel, ebből 35 első, 34 másodosztályú útbiztosi állomáson működött. Az útkaparók a kiépítetlen utakat tartoztak gondozni, mely utak teljesen elhanyagolt és csaknem járhatatlan állapotban voltak, s a kiépítésükig állandóan gondozni kellett azokat. Az útkaparók által kezelt szakaszok hosszát átlagban 6,25 km-ben jelölték ki, ezt a távolságot még alkalmasnak találták arra, hogy az útkaparó azt bejárhassa és gondozza. A törvényhatósági úthálózat, amelyet 1875-ben állapítottak meg, az akkori viszonyok között szervezve, a kiépítési program szerint 20 év alatt valósult volna meg. A határidő régen letelt, s bizonyossá vált, hogy nem is fog megépülni. Közel 80 km állt kiépítetlenül, részben a vasúti hálózat, részben a forgalom követelte meg, hogy a „községi közmunkaerőt ne használják fel a megyei utak építésére és fenntartására, mert minden vidéknek jogos az a kívánsága, hogy biztosítassék számára a lehetőség, hogy útjait egy koron kiépíteni képes legyen". Tervezték, hogy ne csak a megyei utak épüljenek ki, hanem egyes olyan vonalak is, amelyek ugyan nem ..megyeiek", de jelentős forgalommal bírnak. Ezért a törvényhatóság az úthálózatot újból meghatározta, illetve hosszúságát leszállította. Az úthálózatba a kiépítetlen megyei utak közül a következőket vették fel: 1. Balassagyarmat—vérségi út kiépítetlen része 10 940 m 64 000 Ft 2. Szarvasgede—vanyarc—ácsai út 2 800 m 16 000 Ft 3. Szarvasgede—jobbágyi út 3 730 m 32 000 Ft 4. Zagyvaszántó—kökényesi út 5 060 m 95 000 Ft 5. Szalatna—zlatnói út 9100 m 52 000 Ft 6. Rapp—salgótarjáni út 14 800 m 115 000 Ft 7. Losonc—fülek—hevesi út 4 390 m 30 000 Ft 8. Kisterenye—pétervásárai út 9 860 m 20 000 Ft ^^szesenT" 60 800 m 424 000 Ft 43