Temesi Ferenc: Az állami közútkezelés története Baranya megyében (2003)

2.2. Az UTAK SZEREPE A HONFOGLALÁSTÓL A KIEGYEZÉSIG Bécsben 1804 és 1808 között megjelent hivatalos postalexikon már tudósít a Pécsett működő postaállomásról és az alábbi három postaútról a részletes menetrendet rögzíti, úgymint: • Kőszeg- Pécs- Eszék, postakocsi közlekedik hétfőn és pénteken • Eszék- Pécs- Kőszeg, postakocsi közlekedik szerdán és szombaton • Útvonal Eszék felé: Pécs- Szalánta- SiklósLapáncsa- Baranyavár- Laskaföld • Kőszeg- Pécs- Kőszeg, másik útvonalon, szintén hetente két alkalommal • Baranyai útvonal: Szentlőrinc- SzigetvárIstvándi- Babócsa- Berzence • Pécs- Szederkény- Mohács, hetente két alkalommal A kereskedelmi utak kiépült szakaszai mentén és a hidakon, alkalmasint vámot is szedtek, ezt a törvény megengedte. Baranyában ilyen gyakorlat nem volt, csak a rohamos emelkedőjű szakaszokon (pl. Szekcső, Nádasd, Túrony) az „előfogat"-ért kértek jóidőben 30 krajcárt, rosszidőben 1 váltó forintot. (L. Erdősi Ferenc: Baranyai levéltári füzetek.) Az 1830-40-es években vezető reformpolitikusaink előtt már világossá vált, hogy az ország gazdasági felvirágoztatásának technikai feltételei is vannak, és mint ilyen legfontosabb feltétel a közlekedési viszonyok gyökeres megjavítása. Ekkor a települések mintegy 85%-át csak földúton lehetett megközelíteni, amely időszakosan és nehezen járható volt. 14. kép. - Közúti forgalom az 1800-as években. 15. kép. - Menetrendkönyv a postakocsi járatokról a 18. századhói 1857-ben üzembe helyezték a Mohács- pécsi vasutat, mely elsősorban a Pécs-Vasas környékén bányászott szén szállítására épült. A szenet közúton szállító szederkényi és mohácsi fuvarosok ugyan emiatt csődbe jutottak, de az egész térség gazdaságára igen nagy hatással volt: Mohács hatalmas fejlődésnek indult, lakosszáma megközelítette Pécs lakosainak számát (amely ebben az időben a feljegyzések szerint 14 ezer fő), dunai kikötő épült, a mezőgazdasági termények nagy távolságra történő, olcsó szállítása is megoldódott. Ujabb és újabb vasúttársaságok alakulnak, és a XIX. század végéig megépül a magyar vasúthálózat gerince. Ezidőtájt látványos útépítések ritkán fordulnak elő. A vasúttal párhuzamos közutak építését egyenesen megtiltották, a nagy vasúttársaságok nyomására, a vasútállomáshoz vezető utak kiépítését viszont az állam támogatta. • 21 •