Karoliny Márton: Komárom megyei utak (Tatabánya, 1981)

VIII. Az ipar és a vasúthálózat kifejlődése az első világháborúig

A gőzhajózás fellendülése, a folyó mentén meglevő nyersanyagbázis — elsősorban a dorogi szénmedence — elősegítette az iparosodást. Ezért épült -kikötő Nyergesújfalunál. Komárom fokozatosan a Fekete-tengerig terjedő hajózás központja lett. A hajózás nagyságrendjét jellemzi, hogy több egyéni hajóvállalkozó mellett közös vállalkozások is alakultak. 1807-ben hajó kármentő-biztosító társulat alakult, mert a meder szabályozatlan volta miatt gyakoriak voltak a szerencsétlenségek. VIII. Az ipar és a vasúthálózat kifejlődése az első világháborúig Mindkét megye igen kedvező geológiai és topográfiai viszonyokkal rendelkezett, mely nagyban hozzájárult az ipar korai kialakulásához. Ehhez a Dunánál nyerhető víz és a nyersanyagforrások is hozzájárultak. Már a kelták és a rómaiak idejében megnyíltak Almásnál és Esztergom mellett a kőbányák, meszet és téglát is égettek itt. A kitermelt anyagok szállítása vízen és a meglevő úthálózaton történt. Az építőanyagok termelése és az ezeket felhasználó építőipar már a magyar állam megalakulását követő századokra is jellemző volt. Ezeket a történelmi korszakhoz képest magasabb követelményeket Esztergom fővárossá fejlődése kívánta meg. Meg kellett építeni a dunai rakodókat és az azokhoz vezető utakat. Esztergom felépítésénél a süttői, prisznicei és piszkei márványokat használták fel. A tatai vár és kastély felépítése Zsigmond és Mátyás királyok korában történt. Ott a helyi kőanyag mellett ugyancsak a Duna melletti márványokat használták. Ezek odaszállítása igen nehéz feladat volt. A terület növekvő lakosságának élelmiszerellátása malmok építését tette szükségessé. A Duna mindkét partján, a Vágón és a Garamon hajómalmok települtek. A gabona oda- és az őrlemények elszállítása vízen volt a legegyszerűbb. Ez bárkákon, ladikokon történt. A kisebb vízfolyásokon is voltak vízimalmok, így Tatán, Bánhidán, Ászáron, Gután és Esztergomban. A hódoltság megszűnése és a Rákóczi szabadságharcot követő gazdasági pangás után hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy az egyébként kedvező földrajzi viszonyok adta lehetőségek az ipart újra megindítsák. Legelőször a fazekasság kezdett működni. Ennek nyersanyagát Mogyoróson és Tatán nyerték. A kőbányák és a téglaégetők újraindítása után, az első új ipartelepítés Hután történt, Pilisszentlélek mellett. Itt a XVIII. század elején már üveggyár működött, ahol zöld üveget készítettek. Az ipar rohamos fejlődését a szénbányászat megindítása váltotta ki. Vértessomló határában, egy vízlevezető árok ásása közben találtak szénre. A kitermelést 35 évvel később, 1780-ban kezdették meg, de nem sokáig folytatták. Mogyorós, Baj ót és Tát mellet, 1825-ben kezdődött meg a szénfejtés, a felszínen fellelt szén nyomán. Ezt követően Sárisápon, Dorogon, Unyon, Dágon, Kirván és Csolnokon indult meg a szénbányászat. A kitermelt szén elszállítása utak építését tette szükségessé. Út épült a Táti sziget csúcsánál épített Duna-parti rakodóhoz. Dorognál az esztergomi rakodóhoz drótkötélpálya épült. A folyó mentén feltárt nagytömegű szén számára az olcsó vízi szállítást vették igénybe. Ezért felújították és fejlesztették a komáromi hajógyárat. A közúton lebonyolított anyagszállítások számára ki kellett építeni a jobb parton vezető, későbbi 10. sz. utat. Az olcsó vízi szállítás az ipar gyors fejlődését segítette. Vele együtt megnőttek a hajózással szemben támasztott igények is. A XIX. század végén meginduló lendületes iparfejlesztést követte a XX. század első évtizedének további ipari fejlődése, amely a terület úthálózatának kibővítését hozta magával. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság Komáromban hajóműhelyt és téli kikötőt épített. A Vacuum Oil Company Füzitőn olajfinomító gyárat alapított. Nyergesújfalun és Lábatlanon cementipar és eternitgyár települt. Nagy teljesítményű téglagyárak épültek Nyergesújfalun, Dömösön, Párkányban és Esztergomban. Szénbányászat és nagy ipari központ alakult ki Bánhidán és Felsőgallán. Cukorgyár épült Ácson és Nagytanyon. Jelentős mezőgazdasági ipartelepek létesültek Bátorkesziben, Szőnyben, Ászáron, Tatán és Komáromban. Tokodon üvegipar alakult ki. A Duna mindkét partján már a XVIII. század folyamán élénk fuvarozási tevékenység folyt a hajók vontatásával, a folyamszabályozással, a komáromi erődítésekkel, a mezőgazdasági és ipari termékek szállításával kapcsolatban. A fuvarozás külön iparágat képezett. Ennek a sok embert foglalkoztató iparágnak az érdekeit veszélyeztette a vasútvonalak 1851ben megindult kiépítése. A vasutak forgalma később a postautakon megszervezett szállítószolgálatot is fokozatosan kiszorította. Érthető volt a fuvarosok ellenzékisége a vasúttal szemben. Nagyon jellemző erre Széchenyi István véleménye, melyet a Magyar Központi Vasúttársaság tervezetének tárgyalása során fejtett ki 1845ben. „Oly lapos területen, ahol a lakosság legnagyobb része marhatartásból és fuvarozásból él, könnyen indítanak háborút a vasút ellen, Lóképpen eleinte, amikor ingyen fognak fuvarozni. Attól is lehet tartani, hogy majd felszedik a vasutat." A két megye területén megépült vasútvonalak fővonalai a fővárosból Pozsony és Bécs felé irányultak. így elsősorban az átmenő forgalmat szolgálták. A szénbányák és az ezek környezetében kialakult ipartelepek igényeinek megfelelően épült ki elsőnek a Buda—Esztergom—Füzitő-i vonal, maj-d a Tokod—Annavölgy—Sárisáp-i. A Buda—Esztergom vonal dorogi szénmedencén átvezető kiépítését Esztergom vármegye szorgalmazta. Az elgondolás az volt, hogy egy 25