Karoliny Márton: Komárom megyei utak (Tatabánya, 1981)

V. A török hódoltság

Zsámboki János 1579-ben kiadott térképe. Felirata: Magyarország kiemelkedő helységei, újonnan helyesbítette és adta ki Zsámboki János, Őfelsége pannónia történésze, 1579. A térkép bal felső sarkában: Őfelsége Károly főherceg, II. Miksa fivérének ajánlva. A térképen szereplő néhány helységnév: Léva, Nyitra, Surány, Guta, Szered, ülved, Köbölkút, Győr, Komárom, Esztergom, Kakát, Tata, Gesztes, Csókakő, Szentmárton, Visegrád, Fehérvár és Zsámbék A kialakult forgalom céljaira Báthory tárnokmester két kompjáratot tartott üzemben a komáromi szigetnél. Kompjárat volt a Vágón is. Komáromból a kereskedés vámmentesen folyt Steierország felé. Jelentős volt a Balaton melléki bor és hal kivitele. Komáromi mesteremberek eljártak áruikkal a fehérvári „sokadalmakba". Kellett, hogy az utak használata valamennyire biztosított legyen. Ezt bizonyítja Merny bég 1589-ből származó üzenete, miszerint akik Komáromból a Párkány melletti kakacsi vásárra jönnek, „megvédi marháikat, egy elvesző helyett tízet ad". A komáromiak 1616-ban Szent Márton napján 553 forint értékű marhát vásároltak Halil basától Budán. A török vezírek útleveleket adtak ki, ezekben védelmet írtak elő az utasok számára, a kádiknak és az emíreknek. Esztergom várának elfoglalása után a törökök állandó ott-tartózkodásra rendezkedtek be. Fennmaradt az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása, részletes térképmelléklettel. A vámtételek mutatják, hogy a közlekedés Esztergom környezetében sem szűnt meg teljesen. A kikötő vámjpvedelme 8920, a révátkelés jövedelme 21 480, a heti vásárok, a fejhús árusítás és az országos vásároké 1700 „pénz" volt egy évben. Az esztergomi „sokadalmakat" (azaz vásárokat), melyekről már 1280-ból van leírás, a hódoltság alatt is megtartották, ha nem is a korábbi nagy embertömegekkel. Az ősi „Mészáros út" a hódoltság alatt is jelentős forgalmat bonyolított le a Buda—Bicske—Tata—Győr útvonalon. Komáromtól délre, a Kocson és Móron át Fehérvárra vezető úton volt még jelentősebb forgalom. Ezek az útvonalak az alkalmas terepviszonyokat keresve alakultak ki, így járhatóságuk megmaradt. Ha a hódoltság előtti idők „útfenntartása" is csak a vízfolyások, vízállásos területek átkelő helyeire szorítkozott, akkor a török alatti gondoskodás nyilván még kevesebb volt. Arra nézve, hogy ebben az időben milyenek voltak az utak járhatósági viszonyai, a közlekedés körülményei, Evila Cselebi török világutazó leírásai nyújtanak némi támpontot. 1660—64. évi utazásai során nagy katonai kísérettel indult el Budáról Esztergomba. Négy óra alatt érkeztek Vörösvárra, onnan hat óra alatt Esztergomba, tehát 50 km-t tettek meg 10 óra alatt. Esztergomból tovább részben hajón utaztak, majd úton Érsekújvárra. Onnan 3 óra alatt érkeztek Surányba, további 3 óra alatt Nyitrára értek. Így hat óra alatt tettek meg 40 km távolságot. Nyilván lóháton utaztak, nyári útviszonyok mellett. A hódoltsági területen karavánszeréjok épültek, ahol az utasok éjjeli szálláshoz és ételhez is jutottak. Útépítési tevékenységről nem maradtak fenn emlékek a két megye területén. Az Esztergomnál és Pestnél épített Duna-hidak és 17