Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)

c HIDAK ES UTAK } Az építés költségeihez egyes községek és néhány nagyobb birtokos 600 ezer K támogatást adott. Az állam 1901-től négy éven át 240 ezer K-t fizetett ki. A törvényhatósági utak revíziója folytán 1902-ben a megyei úthálózat 27 útjához (228,596 km) még felvesznek 45 utat, 200,265 km hosszban. Ennek eredményeként a megyei utak hossza 428,861 km lesz. Két év múlva viszont az úthálózatból lehagynak 24 km utat. (15. kép) Az 1904-es beruházási törvény értelmében a kereskedelmi miniszter közölte a megyével, hogy 205 km kőút kiépítését vette tervbe. A miniszter úgy számított, hogy a megye önerőből képes lesz még 25 km kőutat kiépíteni, de ezt elveti, és az állami hitel terhére 180 km utat építtet ki. Ehhez a megye 3 millió K-t kapott. A beruházási törvény alapján 1904-ben kiépült 52 km, 1905-ben további 128 km és 1907-ben még 42,7 km kövesút. 1906-ban a törvényhatósági közutak hálózatának megállapításakor elhatározták, azokat melyek nem épültek ki, illetve a közúti alap, vagy az állam terhére nem épülnek ki, a vármegyei közutak hálózatából lehagyják. Az utak hoszsza 739,573 km, ebből már csak 19,698 km földút. A megye tehát az úttörvény óta törvényhatósági utait 80 km-ről 10 év alatt 650 km-re gyarapította. A megyei úthálózati felülvizsgálat során azonban elkövették azt a hibát, hogy az úthálózatból 150 km utat lehagytak, ezek között nem egy már, a régi időkben is nagy forgalmat közvetítő országos útvonal volt. így 1912-ben kiderült, hogy a nagyszabású építkezések terhére még mindig vannak a közúti forgalomba be nem kötött községek. A megye helyzetéből adódott, hogy bár minden nagyobb város rendelkezett kőúttal a városok külterülete kiépített út hiányában nem kapcsolódhatott be a forgalomba. Ezért határozat történt, hogy a törvényhatósági úthálózatból lehagyott utakat vegyék vissza megyei kezelés alá. (15. ábra) A vármegye küldöttsége 1912 őszén felkereste dr. Beöthy László kereskedelmi minisztert és kérte, hogy a minisztérium a beruházási költség terhére a megyében építsen ki még 180 km törvényhatósági utat. A miniszter elismeréssel nyilatkozott a megyének a múlt években az útépítkezése terén tapasztalt igyekezetről, de a kért segítséget nem adta meg, mivel az ország egyes részén útügyi szempontból még rosszabb állapot is előfordult. Arra viszont hajlandó volt, hogy a törvényhatósági úthálózat keretében szereplő útvonalak kiépítetlen szakaszait kikövezteti. Ez összesen 23,8 km. Megígérte még a nagy jelentőségű utak ki építtetés ét. Ezek hossza 59,7 km. így tehát összesen újabb 83,5 km út kövezését kezdték el 1913-ban, ezzel azonban lényegében be is fejeződtek a világháború előtti útépítési munkák a megyei utakon. (16. kép) 3. VICINÁLIS UTAK A vicinális utak hálózatának megállapítását az alispán végezte, az utak igazgatási feladatait a vicinális útbizottság látta el, élén a járási főszolgabíróval. A község elöljáróságának az a tagja, akit az alispán az útbizottságba jelölt, itt útfelügyelői beosztásba került. A bizottság évenként négyszer ülésezett, ezeken az alkalmakon tárgyalni kellett a költségelőirányzatokat, a pénzügyi zárszámadást, járási mérnökök, községi útbiztosok, községi útkaparók alkalmazásának kérdéseit, valamint az 500 Ft-t meghaladó költségű munkák elvégzését vállalkozókkal. A vicinális utak hálózatát a közúti törvény után a 224/1892. sz. határozattal állapították meg, ekkor felvettek 134 km utat, összesen 1.153.833 km hosszban. A törvényhatósági bizottság az alispán előterjesztésére az utak hálózatát 1897-ben revízió alá vette és részben módosította. így az utak hálózata 1900-ban 926,97 km. Eredetileg a vicinális úti csoportok rendszerénél a r.t. városok egyes járásokkal, vagy azok egy részével képeztek egy útibizottságot, ez nem bizonyult célravezetőnek, így 1897-ben úgy változtatták meg, hogy minden város és minden járás lehetőleg egy vicinális úti csoportot képezzen. Az úti csoportok számát 6-ról 12-re emelték fel. A vicinális utak fejlesztése a törvényhatósági utakéhoz képest rendkívül elhanyagolt volt. Az úttörvény után csak Jászberény épített 1900-ban közmunkával 5,3 km burkolt utat. A megye csak 1912-ben a törvényhatósági utak nagyobb részének kiépítése után kezdett a vicinális utak kiépítéséhez. Ezeknek az utaknak a kiépítéséhez és fenntartásához a községi közmunka és a megváltásért fizetett pénzügyi alap szolgált. A természetben leszolgálandó közmunka mértékét és a megváltást a községi képviselő-testületek határozták meg, az utóbbiaknak azonban az alispán útján a közigazgatási bizottságtól engedélyt kellett kérni. 4. KÖZDŰLŐ UTAK A törvényhatóság már 1891-ben határozatot hozott a közdűlő utak gondozásáról. A közdűlő utak hálózatát a községi képviselőtestület készítette el. A felügyeletet az utak felett a főszolgabírók gyakorolták, akik minden évben jelentést tettek az alispánnak, a községi utak használatáról, állapotáról, kezeléséről. Ennek az útfajtának az építésére és fenntartására a községi közmunka és a megváltásból nyert pénzösszeg szolgált. 1901-ben ennek az úttípusnak hosszát 1021,3 km-ben állapították meg. 5. VASÚTI HOZZÁJÁRÓ UTAK Az úttörvény utáni első törvényhatósági úthálózat megállapításánál a vasúti hozzájáró utakat is ebbe a kategóriába sorolták. Az 1892-es úthálózat kimutatás 15 vasúti utat említ, hosszuk 18,131 km. Ezek az utak kivétel nélkül vámos utak voltak. Az 1890.1.t.c. vámokról szóló része megállapítja, hogy a vámszedés joga csak közutakon, közforgalomra szolgáló hidakon, kompokon, hajóhidakon, valamint a városok és községek kövezetének használata fejében engedélyezhető. A vámengedélyezés jogát a kereskedelmi miniszter hatáskörébe utalta. A vámtételek megállapítása atörvényhatóság feladata volt, a díjak meghatározásakor az építés 21