Kálmán István: Utak Heves megye (Miskolc, 1988)

Az útügyi szolgálatot a birodalmi úthálózat alapján szervezték, és az utakat három csoportba osztották: — állami utak — a birodalom költségén épül és üzemel, — országos utak — a vármegye építi és tartja fenn, — községi utak — községi közmunkából épül és üzemel. Az 1851. évben kihirdetett új közmunkarendelet a kötelezettségeket kiterjeszti a nemességre is, de lehetőséget ad a közmunka mással történő ledolgoztatására, illetve pénzzel való megváltására is. Kimondotta, hogy az országos közmunka csak az országos útépítési és fenntartási munkákra használható fel. Az állami utak közé Heves megyében csak a 3. sz. pest—miskolc—kassá—zborói út került be, a többi országos közútként, illetve községi útként szerepelt. Az állami utakat új megnevezésüknek megfelelően szelvényezték és mérföldkövekkel látták el. 1860. októberi diploma után — mely elismerte Magyarország alkotmányát —, 1881-től a közúti adminisztráció már terjesen a magyar érdekeket szolgálta. A politikai változás azonban az utak építése és fenntartása ügyében változást nem hozott, az utakat továbbra is három osztályba sorolták. A felelős magyar minisztérium megalakulásakor az útügyi igazgatás a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörébe került. Az állami utak ellátására Államépítészeti Hivatal, a vármegyék műszaki szolgálatának ellátására pedig a vármegyei közigazgatás keretén belül mérnöki hivatalokat szerveztek (2. sz. melléklet). 1875. évben tértek át a főutak hosszának mérésében a kilométer-számításra. Heves megye a kormány központi szerveivelnem sokat törődvén, meglehetősen önállóan igazgatta útügyi műszaki ügyeit. Nem hajtotta végre az utaknak és hidaknak 1832. évben elrendelt összeírásait, de saját elhatározásából több ízben önmaga íratta össze a vármegye területén lévő hidakat 1803ban, 1847-ben és 1853. évben. 1883. évben megyeszerte megkezdik az országos közutak koronájának 8,00 m-re történő rendezését, az elavult korlátok és kerékvetők kicserélését, a közúti hidak és átereszek kiépítését. A hidak építéséről — az országban egyedüli példaként — a közgyűlési jegyzőkönyvek, a vármegyei mérnöki hivatal irat- és tervanyagai, a hidak irattárai az utókor részére sok használható anyagot őriztek meg. Az 1879. évi útállapotokról szóló alispáni jelentés szerint Heves megyében: 1. az állami közutak hossza 71,6 km, ebből — kőalappal ellátott kavicsolt út 71,6 km 100% 2. a törvényhat. utak hossza 343,641 km - kőalappal ellátott kavicsolt út 174,140 km 50,6% — csupán kavicsolt út 25,100 km 7,3% - földdel egyengetve 144,626 km 42,1% 3. a községi közlekedési utak hossza 2406,0 km, mind kiépítetlen földút. Az 1879. évi kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt á közmunkalerovás is, ezért a közmunkaváltság megfizetésére 1880. október 1-jéig halasztást adott a vármegye. A megye közmunkaalapra az állami kincstártól 100 ezer Ft kölcsönt vettfel, amelyből közel 15 km út földmunkáját végezték el, közel 11 km hosszon. Ebből épült töltés fm köves út fm — az eger-debreceni úton 2 000 1 830 — a dormánd—hevesi úton 2 907 2 064 — az egerbakta—parádi úton 4 158 3 929 — a kápolna—verpeléti úton 800 800 — a heves—fügedi úton 560 560 — a gyöngyös—nógrádi úton 398 — — a bakta—pétervásárai úton 3 200 422 — és az atkár—csányi úton 908 708 Összesen: 14 931 fm töltés, ebből kikövezve: 10 711 fm A törvényhatósági utakon: — híd és áteresz kőből 200 db — híd és áteresz fából 75 db — híd és áteresz vegyes anyagból 10 db található. A községi közlekedési utakon 71 db kőhidat és 424 db fahidat tartottak nyilván. A megyei utakon volt még 1511 fm támfal, 2842 fm fakorlát és 944 db kerékvető. 1879.évben: 14 931 fm úttöltésen 88 500 m

3 földmunkát végeztek 14 160 Ft értékben, 10 711 fm útalapkészítésre szállítással együtt (4,65 Ft/m

3

) 49 806 Ft 4 200 m

2 rakott útalap készült (0,08 Ft/m

2

) 3 360 Ft 30 db műtárgyat építettek át (350 Ft/db) 10 500 Ft 77 826 Ft új építési munka készült. A meglévő utak fenntartására 39 655 Ft-ot fordítottak. A fenntartás aránya 50,1%! A fenntartási költségek magas százalékának oka, hogy a megyében csak egyetlen kőbánya működött Demjénben. Az ún. „Pünkösd hegy" bánya köve azonban csak alapra volt felhasználható, a makiári kavicsbánya erre az időre teljesen kimerült. Eger környékén és a Tárna völgyében az útépítések anyagát részben bérelt bányákból, részben a patakok kavicsaiból nyerik. Gyöngyös környékén a kavicsos patakmedrekből termelik mind az alapozáshoz, mind a fedanyaghoz szükséges kőalapanyagokat. Az alispáni jelentés külön foglalkozik a belvízveszélyekkel, hiszen az elvezetésre nem találó belvizek évek óta jelentős károkat okoztak mind a mezőgazdaságnak, mind a közutaknak. 13