Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

A III. ötéves tervidőszaka

^7 IV dási kár, ami az előbbinél is súlyosabb károkat okozott mind a burkolatokban, mind a hidakban. Ezek költsége nem mutatható ki, mert a helyreállítás az egyéb fenntartási munkákkal együtt került elszámolásra. Egy adat azért mégis konkrétan bizonyítja: 1970. évben a kátyúzási munkateljesítmény minden addigi évnél nagyobb volt: meghaladta a 23 ezer tonnás mennyiséget. Az útüzemelési munkákat ezekben az években úttartozékok fenntartása, valamint fagondozás és -telepítés címszó alatttartják nyilván. Ezek költségeinek aránya elhanyagolhatóan jelentéktelen: öt év alatt nem éri el a 11 mFt-ot. Ennek magyarázata a forgalomtechnikai eszközök — úttartozékok—ekkor még kezdetleges műszaki színvonala: vasbeton útmenti korlátok (20. sz. ábra), kerékvetők (19. sz. ábra), szélességjelző és kmoszlopok (21. sz. ábra), továbbá a kisméretű útirányjelző és közlekedést szabályozó, festett, vaslemezú táblák, vasból készült sín vagy csőoszlopra erősítve. 1967-ig alig volt burkolati jel, s ahol volt, az is csak a főúton, kézi munkával végezve. 1968. évben jelent meg az első ún. „Kardos-féle" festőgép, amelyet Kardos Imre, pécsi technikus tervei és újítása alapján szereltek össze. Mondani sem kell, hogy magán is viselte az amatőr jelleg hátrányait. Mégis használata óriási eredmény volt, haladást jelentett. Egyrészt, mert a közel 400 km főút felezővonalát ezzel festették le, másrészt, mert a lassú kézi munkát a gyorsabb, termelékenyebb gépi munka válthatta fel. A burkolatjel-festés 1969-ben polgárjogot nyert, ettől az évtől fogva külön tartják számon teljesítményeit és költségráfordításait. Az egyéb úttartozékok betonfelületeinek fehérre meszelese természetesen kézi erővel történt. A téli üzemeltetés évenkénti egyenletes költségfelhasználása mutatja, hogy a téli hóeltakarítás és a burkolatok síkossága elleni védekezés technológiája és technikája kialakult. Gépesítése azonban mégis fejlődést mutat, amennyiben a tervidőszak alatt 25 hóeke és több tehergépkocsi beszerzésére került sor. Emiatt a téli hóeltakarítási és síkosság elleni védekezési munkáknál fokozatosan áttértek a saját járművek használatára. Ugyanakkor egyre bővül a bevezetett géppark: az időszak elején még 12 őrjáratos és 3 rayonos jármű dolgozik, míg 1970-ben az őrjáratos járművek száma 19, a rayonosoké 16. 1967. évben a téli üzemben megjelenik a só is a burkolati síkosság elleni védekezésként, felhasználása — igaz — csak kísérleti (90 to/év). A későbbiekben egyre nagyobb a sikere a gyors eredménye és hatéA kötőzúzalék előállításában tehát a hajdúnánási, sápi, hajdúböszörményi és berettyóújfalui üzemi telepek vettek részt. Érdemes megemlíteni, hogy az időszak alatt közel 247.000 to ,í' és „NZ" kőanyagot, a zúzalékhiány pótlásaként 21.000 to mészkőzúzalékot, 45.600 to kohósalakot és 59.000 to kötőzúzalékos aszfaltkeveréket építettek be. A teljes kőféleség-felhasználás öt év alatt 372.000 to kő és konysága miatt. Olyannyira, hogy az időszak végén az ipari sóból már 2644 to/év a felhasználás. Ezzel egy időben szélesedik és terjed el a só gépi kiszórásánál az RCW típusú, vontatható műtrágyaszórók használata. Az időszak végén már 19 ilyen sószóró van üzemben. Ezzel párhuzamosan a hagyományos érdesítő anyag — salak és homok — felhasználása is növekszik (1966. évi 1135 to-ról 1970. évre 5693 to-ra), jelezve, hogy a szolgáltatás fokozatosan a teljes hálózatra, tehát az alsórendű utakra is kiterjed. Az ipari só használata ez időben elsődlegesen a 4. sz., majd a 42. sz., 35. sz. és a 47. sz. főutakra terjed ki. A hófúvásveszély elhárítását a mintegy 36 km hosszban hóvédő erdősáv és 25 km hosszra elegendő hófogórács is szolgálta. Az 1962. évben meghirdetett és elkezdett portalanítási kampány a III. tervciklus időszaka alatt is folytatódott. De bovü It is a technológiai sor a saját kivitelű tevékenységben: kötőzúzalékos aszfaltszőnyeg, öntött aszfalt, felületi zárás, portalanítás, útalapkészítés. E technológiák alkalmazásával egy időben, de fokozatosan történt a gépesítés fejlesztése. Elsősorban a bitumen tárolását, manipulálását kellett kifejleszteni. A telepeken a keverékgyártás kezdetben igen kezdetleges módon, betonkeverőgépben történt, kézi adagolással. A gépeket — beleértve a szállítószalagok meghajtását is — agregátorról üzemeltették. Ezen változtatandó, már 1965-ben beszereztek egy, majd 1966-ban másik két zúzalékszárítóval is ellátott, 300 kg-os aszfaltkeverőgépet. 1965-ben kettő, 1967-ben további egy 4000 li-es bitumen előmelegítő tartályt, hidegkiemelőt. Elkészült Sáp üzemi telephelynek az elektromos hálózatba történő bekötése, az új keverőgépek, előmelegítők felszerelése itt és a hajdúnánási telepen. Ideialenes keverőtelep létesült Hajdúböszörményben, Letavértesen, Berettyóújfaluban. Kisebb kapacitású bitumentároló üzemelt Debrecenben, a Vágóhíd utcai sporttelep melletti iparvágány közelében. Majd 1968-1970 között évenként is folyamatosan történt a telepek továbbfejlesztése, gépesítése és kapacitásuk növelése. Ezzel egy időben több bitumenszóró és zúzalékterítő felépítményt, hengereket — köztük gumikerekes úthengert — 500 li-es bitumenmelegítő üstöket és masztikátort (Reiser) állítottak üzembe. E fejlesztések hatására erőteljesen fellendült a korábban kissé visszaesett saját keverékgyártás. A zúzalékok igen rossz minősége, valamint szállftás (vasúti kocsihiány) nehézségei miatt a keverékekfelhasználása fokozatosan erősen mérséklődött. (15. sz. táblázat) 17.300 to bitumen volt. A technológia előrelépése ellenére a technika fejlesztése szerényen mozdult előre: bruttó értékben szinte mitsem változott, annak ellenére, hogy évről évre jelentős értékű beszerzésekre került sor. Ennek oka abban is volt, hogy elég sok volt a régi, kezdetleges, kis teljesítményű gép, amelyeket később sikerült selejtezni. 1966 1967 1968 1969 1970 saját előállítású (t) 4850 10.725 10.967 6755 3980 vásárolt (t) 5370 2.413 6.725 5258 12.294 mindössze (t) 10.220 13.138 17.692 10.013 16.274 KÖTŐZÚZALÉK FELHASZNÁLÁS 15. sz. táblázat