Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

Történeti áttekintés - Az útügyi szervezet kialakulása és fejlődése 1945-ig

^IIW (213 mérföld) másodrendű és 430 km (57 mérföld) harmadrendű „kőút" kiépítése szerepel. Hajdúságot érintő ezek közül a Debrecen-Szilágysomlyó közötti elsőrendű főút, a Debrecentől Tokajon át Hidasnémetire vezető másodrendű fpó'út és a Balmazújvárostól Debrecenig vezető harmadrendű főút. A javaslat az 1848. évi XXX. tc.-ben törvénnyé lett. A közlekedésügyi miniszter első utasítása e törvény végrehajtását rendelte el. Mégis: majdnem egy újabb évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a Széchenyi megálmodta közlekedési hálózat valósággá váljék. A dicső március 15-ére alig másfél év múlva október 6-a, a világosi tragédia, utána az évekig tartó megtorlás és önkényuralom következett. Az osztrák birodalom érdekeit fejezte ki az 1849. március 4-i uralkodói pátens, amely a birodalom úthálózati szervezetét hozta létre. Az utakat állami, országos és községi utak csoportjaira osztotta. Az állami utak, a birodalom szempontjából a legfontosabbak, állami kezelésbe kerültek, fejlesztésük és fenntartásuk állami kötelezettség lett. A birodalom magyar részén 449 mérföld állami utat jelöltek ki. Az országos utakat az egyes tartományok legfontosabb közútjai képezték. Fenntartása az egyes országtartomány kötelessége, ingyenes közmunkával vagy annak pénzzel történő megváltásával. A községi utak a helyi települések közötti utak, melyek karbantartása a vármegyék feladata. A pátens útmesterek és útkaparók alkalmazását rendeli el. Ezzel kezdetét veszi a rendszeres útfenntartás. 1851-ben megszervezték az 1790-es években létrehozott országos építészeti igazgatóságoknak alárendelve, azok kerületi, megyei és járási szerveit: az építészeti hivatalokat. 1853-ban bevezették az általános útvámrendszert, amelyet egy év múlva csak a biztonsággal igénybe vehető és 6 mérföldet (45,5 km) meghaladó hosszúságú utakra korlátoztak. 1860-ban a birodalmi kormányzat elismerte Magyarország alkotmányát, aminek eredményeként 1861 -ben újból fölállították a magyar királyi kancelláriát. Ez időponttól a magyarországi útügyek a magyar közigazgatáshoz tartoztak. Végezetül 1867. évben megtörtént a kiegyezés, ezt követően megalakult a magyar minisztérium, s ezen belül az útügyek felügyelete a Közmunka- és Közlekedésügyi MiniszEgy 1935. évi rendelettel kettéoszlik az eddigi egy minisztérium és létrejön a Kereskedelem- és Közlekedésügyi, valamint az Iparügyi Minisztérium. Végezetül: a közúti forgalom növekedését jelzi az tóriumhoz került. A minisztérium visszatért a II. József idején alkalmazott rendszerre: a minisztériumban 5 középítészeti felügyelőt, a vármegyékben pítészeti hivatalokat (46) hozott létre. E szervek látták el az útügyi igazgatást. Az építészeti és kommunális ügyek felügyeletét a vármegyei mérnöki hivatalok látták el. Az 1877. évi XXIV. te. elsősorban a közigazgatási rendszert módosította, létrehozva Hajdú vármegyét, s ezzel együtt a két feladatot és a két szervezetet összevonta: így jött létre az Államépítészeti Hivatal. A hivatalok (AEH) vármegyénként ellátták a közutak igazgatási, fenntartási és fejlesztési feladatait, valamint az egyéb műszaki építészeti feladatokat. Bár atörvény nem rendezte e hivatalok és a megyei törvényhatóság viszonyát, ennek ellenére a hivatal, több mint hetvenéves fennállása alatt, igen sokat tett a közúthálózatért. Tehát Nagyvárad és Debrecen székhellyel megalakultak e hivatalok. Az útügyek új kormányzati szerve 1890-től a Kereskedelemügyi Minisztérium, amely tulajdonképpen az előzőből alakult. Fontos az 1890. évi I. te, amely az első közúti törvény. Ez átfogóan rendezi az útadó kérdését, az utak osztályozását, a fenntartás és építés rendjét, a finanszírozás forrásait és kötelezettségeit. Végül elrendeli a közúti törzskönyvek (telekkönyvek) elkészítését. Fontos és hézagpótló utasítás lát napvilágot 1912-ben a minisztérium megfogalmazásában: „Az Államépítészeti Hivatalok Szolgálatáról". Az utasítás a hivatalok 35 éves fennállásautánszerzetttapasztalatokalapjánfoglaliaöszsze a hivatal feladatait, kötelezettségeit, felelősségét, szervezetét és működési rendiét. A két világháború között az útüggyel elsőként az 1920. évi XVII. te. foglalkozik, bevezetve az útadót, és felállítva a megyei „útalap"-okat az útépítés és fenntartás fedezeteként. Ez sem hozott sikert, amit az ezt követően felvett külföldi kölcsönök igazolnak. A közúti hálózat felülvizsgálata és a főhálózat újbóli meghatározására 1934-ben került sor. A besorolás nem volt tekintettel arra, hogy az út állami vagy törvényhatósági kezelésű, hanem csak fontosságát és forgalmát vette tekintetbe. Afőhálózatba került ekkor 9800 km út, amelyből eredetileg is állami főút volt 4250 km. Hajdú és Bihar megei főutakat a 3. sz. táb/áz-^/mutatja. 1940-ben megjelent első. KRESZ (90.000/1940. KKM). Az 1944. évben volt Államépítészeti Hivatalok székhelyeit és vezetőinek nevét az I. sz. melléklet tartalmazza. 3. sz. táblázat HAJDÚ ÉS BIHAR MEGYÉN ÁTHALADÓ SZÁMOZOTT FŐUTAK A FELSZABADULÁS ELŐTT Egy számjegyű főutak: 4,sz. Budapest-Püspökladány-Biharkeresztes-Kolozsvár-Sepsiszentgyörgy Két számjegyű főutak: 33. Dormánd (Füzesabony)-Tiszafüred-Debrecen-Nyírábrány-Nagykároly-Szatmárnémeti-Máramarossziget 36. sz. Debrecen-Nyíregyháza-Csap-Ungvár 37. sz. Püspökladány-Debrecen-Vásárosnamény-Beregszász-Felsőverecke 43. sz. Berettyóújfalu-Bekéscsaba-Orosháza-Szeged Három számjegyű főutak: 320. sz. Debrecen-Berettyóújfalu 323. sz. Debrecen-HosszúpáJyi-Kismarja-Biharpüspöki-Nagyvárad 327. sz. Püspökladány-Balmazújváros 330. sz. Debreren-Monostorpályi-Nagyléta, Székelyhíd-Margita-Zilah 331. sz. Debrecen-Polgár-Onod-Felsőzsolca 333. sz. Polgár-Büdszentmihály(TÍszavasvári)-Nyíregyháza 334. sz. Hajdúböszörmóny-Hajdunánás-Büdszentmihaly-Rakamaz 335. sz. Balmazújváros-Hajdúnánás-Nyíregyháza