Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

Történeti áttekintés - A közutak újjáépítése a felszabadulástól az igazgatóság megalakulásáig

A közutak újjáépítése a felszabadulástól az igazgatóság megalakulásáig Az Államépítészeti Hivatalok a II. világháborús harci cselekmények megszűnése, a hadak elvonulá­sa után nyomban talpra álltak és elkezdték a pusztí­tások eltakarítását, a megrongált, de járható utak és hidak javítását, ideiglenessel való pótlását és újjáépí­tésük előkészítését. A nagyváradi ÁEH — termé­szetesen — „visszaköltözött" Berettyóújfaluba, irodája a volt járási hivatallal szemben a Kossuth ut­cán volt, s így e térségben ismét két hivatal látott hoz­zá szervezeteik újjáélesztéséhez (a debreceni hivatal a régi megyeházában székelt). A helyreállítás műszaki mértékétjelzi, hogy míg 1945. évben orszá­gosan csak 5,1 m /km zúzottkő beépítésére kerülhe­tett sor, ez 1946-ra már 32,7 m /km-re nőtt, s évről évre tovább nőtt. A burkolatok kijavítása gyakorlati­lag 1949. évre befejeződött, amiben nagy szerepet játszott az, hogy 1946-47-ben talpra állt a vasút, s megindulhatott a kőszállítás. Szűkebb hazánkban, a Hajdúságban és a bihari részeken a pusztulás — szerencsére — az országos méretek alatt maradt, Debrecen és közvetlen kör­nyéke kivételével. Bár a Körösök és a Berettyó hid­jai mind elpusztultak, s a kishidak közel 70 %-a is, ez a mérték az országos 90 %-os pusztulás alatt ma­radt. Feladat azonban így is maradt, hiszen a két me­gye 116 közúti hídjából mindössze 37 maradt „lábon", amely csak kisebb javításra szorult. A közúti burkolatok közül nyilván a leginkább sérülékeny, de egyben a hálózat zömét kitevő makadámpályák mentek tönkre. A vasúti vonalak helyreállítása előtt az utak javítása csakis a helyszínen lévő fenntartási tartalékkészletek felhasználásával indulhatott el. A területen mindössze két gőzhenger maradt. Ezért a helyreállítás csak abból állhatott, hogy a bomba­vagy ágyúlövedék okozta gödröket, kátyúkat földdel, zúzottkővel, illetve a helyben talált régi anyaggal fel­töltötték. A tömörítést a kézi döngölés után maga a forgalom végezte el. Az elsődleges cél a járhatóság biztosítása volt, ami a gépkocsiforgalom szinte teljes hiánya mellett, a fogatolt járművek részére így bizto­sítható volt. A kőszállítások csak 1946 után indultak meg. A közúti szállítás pedig csak szekerekkel volt végrehajtható, bár sok segítséget nyújtott ebben — főleg tehergépkocsikkal — a szovjet hadsereg is. Két esztendő alatt a két megyei hivatal a kezelésében volt valamennyi utat járhatóvá tette. A Berettyóújfa­luban lévő'hivatal 15 fős műszaki és irányító sze­mélyzete és 120 útőre végezte a 689,1 km (ebből 64,1 km főút), Debrecenben pedig 16 fő műszaki irá­nyító és 135 útőr a 839,0 km hosszú hálózat helyre­állítását, amelyből 62,2 km volt a földút. Az 1947. évvel indult első hároméves terv, az új­jáépítést tűzte ki célul. Folytatódott tehát a helyreál­lítás, ami azonban inkább bizonyult felújításnak, átépítésnek, amennyiben az előírt műszaki paramé­terek a várható forgalmi terhelésekre is figyelemmel voltak. A kivitelezésben a kézi munka volt a megha­tározó, kivéve a tömörítést, aminél a legnagyobb gondot továbbra is a tömörítő eszközök hiánya okoz­ta. Ezen a gondon segített azután az a rendelkezés, amely 1947. november hónapban létrehozta az Úti­gépjavító és Kölcsönző Vállalatot, amely vala­mennyi, a hivatal tulajdonában volt útépítő gépet átvett, később a törvényhatósági és magántulajdon­ban lévőket is. Gondoskodott ezek javításáról, üzem­képes voltáról és kikölcsönözte azt a hivataloknak. A felszabaduláskor az országban 143 gőzhenger, 48 motoros és 6, aszfalthenger, tehát alig 200 db hen­ger maradt. Állapotuk siralmas voltát igazolja, hogy 1947. évre országosan összesen 35 hengert lehetett üzemképessé tenni. Az 1947. évben elkezdett útépí­téseket, erősítő hengerléseket tehát 1948-ban ezek­kel be lehetett fejezni. Óriási teljesítménynek minősül, hogy két év alatt — 1947-ben és 1948-ban — több mint 40 km út építése készült el! Igaz, csak 4,0 m burkolatszélességgel és vizes makadámmal, helyenként meglévő földmunkára, ez azonban nem csökkenti a jelentőségét. Az ekkor épült utakat a 4. sz. táblázat'sorolja fel. Úttörő vállalkozás volt az utak portalanításának megkezdése, különösen arra való tekintettel, hogy a technológia hazai vonatkozásban teljesen új — mondhatni —, ismeretlen volt, a hozza szükséges gépek egyáltalán nem vagy alig voltak. A vonatkozó iratokból egyértelműen nem derül ki, de feltehető, hogy az első portalanítások kátrányos technológiá­val történtek. A kísérleti szakasz a 37. sz. Püspökla­dány—Debrecen—Vásárosnamény—Beregszász főúton volt (ma 471. sz. Debrecen-mátészalkai főút) Debrecen (kb. a mai 6,6 kmsz.) és Hajdúsámson kül­területi széle között mintegy 6,0 km hosszban. Hoz­zá kell tenni, hogy a burkolat szélessége akkor csak 4,0 m volt. A kísérlet eredményéről adataink nincse­nek. 1951. évtől a fellelhető dokumentumok szerint az elvégzett portalanítások mennyisége évről évre szerényen ugyan, de növekedett. Ebből arra lehet következtetni, hogy az első portalanítás jól sikerült. Az úthálózat újjáépítésének súlyos, de elengedhe­tetlen feltétele a lerombolt hidak felépítése volt. Arra gondolni sem lehetett, hogy mindenhol — és főleg a folyók felett, mint amilyen a Berettyó vagy a Körös — teljesen új hidak épüljenek. Hiszen az ipart is porig sújtotta a háború, remény sem volt rá, hogy az eh­hez szükséges acél- és cementmennyiséget elő tud­ja állítani. Ezért kézenfekvő volt az az alkalmazott megoldás, hogy a felrobbantott nagy folyami hidak megmaradt és viszonylag sértetlen szerkezeti ele­meit használják fel a kisebb folyók hídjainak felépíté­sénél. A Bihar megyei lerombolt hidak újjáépítésére ilyen módon kerülhetett sor az 1949-50-es években. Pon­tos adataink vannak arról, hogy a 4. sz. Bpest-ko­lozsvári (ma 42. sz. P.-ladány-Biharkeresztes) főúton, Berettyóújfalu határában a Berettyó-híd újjá­építéseafelrobbantottszegediTisza-hídracsosvasz­szerkezetű elemeiből épült újjá A híd előtörténete: 1941-ig itt híd nem volt. A Bp— Püspökladány-kolozsvári út nyomvonala Berettyóúj­falu-Berettyószentmártonon át haladt és a mai mezőpeterdi összekötő úttal csatlakozott vissza a 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom