Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

Az aszfaltszőnyegek évei - A téli közúti üzem - A létszám

VÍV A TELI KÖZÚTI ÜZEM A téli üzem körülményei között hosszú ideig csak a hóakadályok elhárítása volt a feladat. A közúti szervezet figyelme az 1950-1960-as években csak arra terjedt ki, hogy a hóakadályok helyéről a lehető legrövidebb idő alatt szerezzen tudomást, és a szél elálltát követően fogjon hozzá az akadály eltávolításához. Az ehhez szükséges eszközök ekkor: a lánctalpas, hómaró, a levontatta faeke, majd később a tehergépkocsi orrára szerelt acéllemezes hóeke, amelyet kézi csörlővel lehetett emelni és leereszteni. 1955. évtől, először kísérletként, később rendszeresen, meteorológiai időjárási előrejelzéseket kap az igazgatóság. 1965. évből kezdve a téli tevékenység költségeit külön rovaton számolják el. 1966ban a teli elhárítás gépparkja: 8 db traktor, 3 db ZIL tehergépkocsi és 2 db gréder, továbbá 27 db vontatott hóeke. A burkolatok csúszás elleni védelmét ezekenjelül 12 őrjáratos és 3 db rayonos gépkocsi látta el. Érdesítéshez ekkor még kizárólag salakot és homokot használtak, a kiszórás zömében kézi erővel történt, de már megjelennek az RCW típusú vontatott homokszórók, amelyek eredetileg mezőgazdasági műtrágyaszórás céljára készültek. Uj szakasz a fejlődésben az 1967. év. A síkosság elleni védekezésben megkezdődik az ipari só használata. Első ízben kísérletként 90 to. ipari sót szórnak ki a 4. sz. főúton (emellett 10.500 to salakot és 825 to. homokot használtak fel). A következő évben már 292 to. sót szórtak ki a 4. és 42. sz. főutakon, majd a 35. és a 47. sz. főutakon. Fokozatosan polgárjogot nyertélen az ipari só használata, amit jelez az 1969. évi 1470 to., majd az 1970. évi 2640 to. sófelhasználás. A hófúvás elleni védekezésben egyre inkább a megelőző intézkedések kapnak nagyobb hangsúlyt: 1967-1970 között több főútvonal mellett hóvédő erdősávok telepítése történt, ezzel közel 20 km-re nő az erdősávok teljes hossza. Nagy mennyiségben szereztek be hófogó rácsokat, amelyeket kezdetben fák és cserjék gallyaiból kötöttek, majd fából, fahulladékból készültek. Evenként integy 20 km hosszban helyeztek ki rendszeresen hófogó rácsokat, amelyeket a későbbi években már nem szállítottak be a telephelyekre, hanem a helyszínen, az út mellett tároltak. Az információszerzésre és továbbításra, valamint a szükséges döntések és utasítások közlésére a kiépített URH rádiótelefon áll rendelkezésre. E rendszer az üzemmérnökségek egymás közti, az igazgatóság és a minisztérium, valamint az igazgatóság és üzemmérnökségek között relációban üzemel. A téli időszak alatt, november 15. és március 15. közötti időtartamban, minden üzemmérnökségen és az igazgatóságon nappal — munkaszüneti napon is—, az időjárási viszonyoktól függően és külön elrendelésre éjjel is ügyeletet tartanak. Az elhárítás általános rendje, hogy az időjárás körülményei szerint lehetséges időponttól számított egy órán belül a tényleges elhárítást kötelező elkezdeni. A téli üzemi költségek, a sózás bevezetése és a télen is biztosítandó állandó „fekete burkolat" elve miatt jelentősen, átlagos években is 6-7 millió forintra emelkedtek. Ezért kezdetét veszi az 1975-76-os évektől a mennyiséget szabályozható korszerűbb — osztrák és nyugatnemet — gépek beszerzése. Egyidejűleg az RCW típusú, vontatott sószórókat fokozatosan, az évtized végére kiselejtezték. Az igen drága, nyugati (Weisser tip.) gépek beszerzése azonban a szükséges mennyiségben nem volt lehetséges, ezért ismét csak a mezőgazdaságban használatos, tehergépkocsira szerelhető felépítmények, a műtrágyaszórok (TORNÁDÓ) kerültek tömeges beszerzésre. Ezen utóbbiakkal a kiszórt sómennyiség csak bizonyos határokon belül volt szabályozható, s így az évente átlagosan kiszórt só fokozatosan csökkenni kezdett, amiben természetesen szerepe volt átéli időjárás alakulásának is. SÓFELHASZNÁLÁS 20. sz. táblázat 1971-1975 1976-1980 1981-1983 évi átl. sószórás 22.728 t/év 15.765 t/év 10.939 t/év faji. felhasználás 492 g/m

2 302 g/m

2 205 g/m

2 Az évtized elején a téli üzem gépesítésének gyors fejlődését illusztrálandó elég említeni azt, hogy minden üzemmérnökség kapott egy-egy UNIMOG típusú alapgépet hómaróval. De tartalékban volt ezen felül az igazgatóságon egy nagyteljesítményű ZIL típusú hómarógép is. Az üzemmérnökségek állagában volt 40 db egyszárnyú és 28 db kétszárnyú hóeke. A hóekék kizárólag acéllemezből készültek, s a tehergépkocsira szerelve valamennyi hidraulikus erőátvitellel, a gépkocsi vezetőfülkéjéből irányítva volt leengedhető és emelhető. Végezetül a téli gépparkot 25 db sószórógép és 7 db elektromos meghajtású örlőberendezés egészítette ki. A só fedett helyen történő tárolásának szükségességét már az 1967-68. évi iratok is említik. Ennél sürgősebb feladatnak bizonyult azonban az üzemmérnökségi telephelyek kiépítése, amely folyamat eltartott egészen az évtized végéig. Másrészt az 1980-at követő évek útügyi szempontból, a pénzügyi források tekintetében már leszálló ágnak számítottak, a sótároló színek megépítése ezért az igény szintjén maradt. A LÉTSZÁM Az étized elért eredményei mellett szólni kell azokról is, akik e fejlődést megvalósították. Az igazgatóság megalakulása előtti évben (1957), az utak fenntartását ténylegesen végző útfenntartó vállalat teljes munkáslétszama 541 fő volt. Az igazgatóság megalakulását követően, egy 1958. jún. 30-án keltezett létszámjelentés szerint, a teljes létszám és annak összetétele az alábbi volt. (Az összehasonlíthatóság kedvéért közöljük az erre vonatkozó 1983. évi adatokat is. (21. sz. táblázat)