Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)

A Sárrét

s s A Sarret A Sárrét Hajdú megyei területe alatt ma kb. Püspökladány; Kába, Berettyóújfalu, Füzesgyarmat által közbezárt terület értendő". Községeinek hajdanvolt helyzetét a korábbi fejezetben vázoltuk. Itt csak annyit említsünk, hogy Kornádi község egykor még a halottait is csónakon szállította ki a temetó'be. Vagy azt, hogy Szerep községbe még az 1750-es években is mindössze egy, a lápból kiálló, alig egyölnyi széles úton lehetett bejutni. A falut pedig roppant nádasok ölelték körül, amelyek időnként úgy átáztatták a község egész területét, hogy abban csak „gólyalábakon" lehetett gyalog közlekedni. A roppant víz borította területből szigetként emelkedtek ki a falvak. Az utakon, amelyeket igazán csak a pákászok ismertek, „csónakos szánnal" közlekedtek. Majd csak az általános vízrendezést követően alakulnak ki az utak véglegesnek tekinthető nyomvonalai, amelyek kiépítése csak ezután indulhatott meg. Nem ilyen volt a tájnak legrégebbi idők óta ismert útja, a pest-nagyváradi út, amely északról kerülte meg a lápos, mocsaras sárréti területet. így érthető, hogy eredeti nyomvonala Szolnok-Karcag-Nádudvar-Földes-Újfalu-Bihar-Nagyvárad. Természetesen Váradról az út továbbvezetett Kolozsvárra. Az első feljegyzések szerint 1825 táján az út részben kavicsolva van, részben kőlapokkal van kirakva. Majd egy idézet egy 1872. évi törvényhatósági közgyűlési jegyzőkönyvből a következőket állítja: „Még az 1850-es évek elején. Újfalu alatt, a debreczennagyváradi útból kiszakadott Püspökladány irányában, Földes felé egy kavicsolt út, mely megyei erő által kezdett építtetni. Ezen út az újfalusi határon keresztül el is készült, s rajta több kő- és fahidat is építettek". Az 1872. évi jegyzőkönyv azért tesz erről az egykori útról említést, mert ekkorra, éppen a félbehagyott útépítés miatt, a korábban épített és itt említett hidak tönkrementek; helyreállításukról gondoskodni kellett. Az út Fényes Elek írásaiban is említve van fontos postaútként, amely csaknem teljes hosszában földút, és a kezelője Bihar vármegye törvényhatósága. A nagyváradi utat ezután leghamarabb 1878-ban említik, mégpedig azon oknál fogva, hogy Karcag és Ladány között két híd is javításra szorul. Ha ennek javításához Szolnok megye anyagilag nem járulna hozzá, Hajdú megye kénytelen lesz „a régi karcagi utat Ágota felé helyreállítani". Ekkor ugyanis már a karcag-püspökladányi vonalon vezetett az út Várad felé. Közben azonban 1879-re nagy árvizek pusztítanak a környéken. A Sárrétet is teljesen ellepi a víz, a ládányi töltésnél három szekér is belefordul a mérhetetlen sárba, lovastól, kocsistól, s mind a lovak, mind a kocsisok odalettek. A kiöntött Berettyó vize egészen Bajomig ér. Az ár elvonul, a vidék megnyugszik. Sáp pedig erőteljesen sürgeti, hogy „a közlekedés biztosítására szükséges munkálatok most már elodázhatatlanok". Egyébként az út most már Ladányon át, Báránd-Tetétlen-Földes vonalon halad. De még ez is nagy kerülő, ezért a közlekedési tárca szorgalmazza, hogy az „Tetétlen érintése nélkül vezettessék Ladányról Földesre". Ladányban pedig, a nagy vizek után megnyugodva „az utczák vonalán, téglábóli kapubejáróknál kemény fadeszka alkalmazása mellett, gyalogjárda építése rendelteleit el". 1883-ban a közlekedési tárca elhatározza, A 42. sz.főút és a püspökladányszeghalmi vasút szintbeni keresztezése Püspökladány ban 67