Győr-Sopron megyei utak története (GYőr, 1987)
Vasutakról
VASUTAKRÓL A VASÚT FEJLŐDÉSE MEGYÉINKBEN Széchenyi István 1832. szeptemberében angliai tanulmányútja során főleg a hídépítésekkel foglalkozott a „Lánchíd" problémája volt utazásának fő célja. Tárgyalt a később tervező Clark Thíery mérnökkel, de felkeltette figyelmét Angliában az 1825. év júniusában bemutatott Liverpool —Manchester közötti vasút újdonsága is. A vasútépítés Bécset is foglalkoztatta. A becs—budai vasút vonalvezetésénél az volt a fő kérdés, a Duna jobb vagy bal partján vezessen-e a vasútvonal. Az első vasútvonal az 1836. évi XXV. te. alapján engedélyezett Első Magyar Pozsony—Nagyszombat vasút volt, de ez csak lóvontatással működött. Az 1840. évi Pest megyei közgyűlésen Deák Ferenc Magyarországon angliai példára vasút építését a magas építési és szállítási költségek miatt „álom"-nak tartotta. 1840 tavaszán Széchenyi István Sina báró bécsi bankárt és építési nagyvállalkozót a vasútnak a Duna jobb partján való építésére kívánta rábírni. A vasutat a Duna jobb partján és Sopronon keresztül kívánta kiviteleztetni, de az építési költségek ezt nem engedték meg. 1845 márciusában Széchenyit a Bécsújhely—Soproni Vasúttársaság elnökévé választják. 1846. július 15-én a Pest-Vác vasútvonal üzembe helyezésén Széchenyi is részt vett. 1847. április 17-én történik meg a becs—marchegg-pozsonyi vasút átadása. 1847 szeptemberében a pest-szolnoki vasútvonal is elkészült és Széchenyi ismét ott volt a megnyitáson. Az 1848-1849-es szabadságharc a vasutak építését megszakítja, de 1854-ben Bécsújhely-Sopron között a vasút elkészült. Ez a későbbi Déli vasút első szakasza volt. 1855. december 24-én a Bruck-Királyhida— Győr közötti, tehát a Duna jobb partján (bár a Pozsony és váci vasút a Duna bal partján már elkészült) vasutat átadják a forgalomnak. 1856. augusztus 10-én GyőrKomárom között, 1865-ben Szombathely-Sopron között (Déli vasút), 1871. augusztus 1-jén Győr-Pápa között, 1876. január 1-jén Sopron-Győr között (GYSEV), 1879. október 28-án Sopron-Ebenfurt között (GYSEV), 1892-ben Pozsony-Hegyeshalom között, 1895. december 3-án Győr—Bakonyszentlászló között létesült vasúti összeköttetés. Ezzel Győr-Moson-Sopron megye területén a vasúthálózat fővonalai elkészültek. A vasútépítés tetemes költségei és a magánerő bevonása, valamint a gyakori visszaélések az osztrák kormányt arra Nyugatdunántúl vasútfejlesztése ösztönözték, hogy magánvállalkozásként, „Helyi Érdekű Vasút Társaságokéként folytassa a vasutak építését. Hazánkban 1887-ig a Közmunka és Közlekedésügyi Miniszter rendeletére a vízrajzi osztály által kiadott kimutatás szerint az országban 10 737,479 km vasút épült. A három vármegyében az 1—9 sorszám alatti vasutakból 358 km hossz készült el. Vasútjainkról helyszínrajzot készítettünk. Ha országos viszonylatban vizsgáljuk a jelenséget, akkor azt látjuk, hogy 100 km 2-re az országos átlag: 3,29 km/100 km 2 volt. A megyei átlag 5,30 km/ 100 m 2 . Tehát az országos átlagnak több mint 1,5-szerese. Ezt az átlagot növelte a cukorgyáraknak az a felismerése, hogy a vasút építése gazdasági fellendülést hoz. Meg kell említeni, hogy a környéken és főleg Sopron megyében több cukorgyár működött. Pl.: Nagycenken, Petőházán, Bükön, Félszerfalván, Cinfalván, Csepregen, Sajtoskálon. Ugyancsak érdekelt volt ezen a ponton a Komárom megyei Ács községben működő cukorgyár is. A vasút előretörésével a győri hajósok Mosoni-Dunán való szállítása megszűnt, nem bírták a versenyt. A csunyi zsilip elkészültével a század végén a vízi szállítás lehetetlenné is vált. A Dunapartra épített toronyszerű elevátorok mellé vezetett iparvágányok a gabona felvásárlási helyét meghagyták és ismételten innen indult nyugatra a gabonafelesleg elszállítása. A vasút fejlődésének újabb konkurense jelentkezett, a helytől helyig szállítást végző teher- és személyszállítást lebonyolító gépkocsi fuvarozás. 64
