Gardi József: Csongrád megyei utak(1987)

II. Csongrád megye közlekedése az első világháborúig

Szent Pál kolostor részére rendel sót kiadni, A 150 éves török megszállás idején nem szűnik meg a köz­lekedés, de utakról nem nagyon beszélhetünk, Evlia Csele­bei török utazó Csongrád városából Kecskemét felé vette útját. Leirja, hogy az első napon 16 órán át vizben sze­gény sivatagi tájakon haladtak. A puszta homokon aludtak, s további 5 órai utazással értek Kecskemétre. /10/ A ki­rályi Magyarországon ebben az időben is születtek törvé­nyek az utak ós a hidak karbantartására, de ezek hatása Csongrád megyében nem érvényesült. A török kiűzése után felállitott postajáratok jelentet­ték a forgalom élénkülését. Az 1745-ben kiadott győri Házi ós Uti Uj Kalendárium már felsorolja a postautakat, amelyek közül a Buda-szebeni járat érintette megyénket. Ennek útvonala: Buda-Ócsa-Kecskemét-Szeged-Makó-Csanád­Semlak-Becske-Arad-Tótvárda-Déva-Szeben. A későbbiekben bővült a postautak hálózata, s mindaddig működött ez a rendszer, amig a vasutak megépültek. A postajáratok mel­lett élénkült a teherfuvarozás is. Az alföldi utak állapota az időjárástól függött legjob­ban. Az útfenntartás csak arra korlátozódott, hogy a vég­képpen használhatatlan útszakaszokat a jobbágyok által robotmunkával "megigazitsák", s ezt is leginkább az u­ralkodó, vagy más magas személy utazása előtt tették, esetleg országgyűlés előtt, hogy a követek ne legyenek gátolva a közlekedésben. A vármegyék feladata volt a te­rületükön áthaladó utak gondozása. Többnyire csak a hi­dakkal foglalkoztak, mert a rossz útszakaszokat el lehe­tett kerülni, de a hid hibája komoly akadályt jelentett. Nem volt ritka a 18-19. században a sárbaragadt alföldi szekér, amit esetleg csak a nyári száraz időben rudtak 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom