Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)
II. Józseftől a reformkorig
így visszatértek a fejenkénti közmunkakötelezettségre, s ha a község határában nem tudták teljesíteni, egy közelebbi községet jelöltek ki, ahol a közmunkát leróhatják. 9 GÖBÖLYHAJTÓ ÚT Az utak történetének érdekes epizódja az úgynevezett „göbölyhajtó út" megléte. A kelet-nyugati irányú marhakereskedelem megyénkben is áthaladt, sőt a megye déli részén lévő kincstári puszták alkalmasak voltak a távoli helyekről megvásárolt marhák felhízlalására is. Eddig is többször említettük azonban, hogy az állatok az utakat tönkretették, így az utak védelme megkívánta a marhahajtás szabályozását. Másrészt egészségügyi szempontok is indokolták, hogy a fertőzést a lehető legkisebbre korlátozzák. Az állatok által kitaposott úton közlekedni szinte lehetetlen volt. Nagy Ignác így jellemzi a múlt század derekán az ilyen utakat: „Nincs borzasztóbb a világon, mint midőn sárban nagy juhnyájat többször hajtanak el ugyanazon az úton, s aztán valamiféle szél ezen utat felszárítja ; ekkor az egész út ezer meg ezer kemény barázdát képez, miken oly rázva halad a kocsi, hogy nyelvét veszélyezteti az ember, ha ilyenkor szólni merészel." Ha a juhok ilyen áldatlan állapotot teremtettek, milyen lehetett az ökrök után az út? Nem véletlen tehát, hogy nagyobb számú ökör hajtására göbölyhajtó utat jelöltek ki, s az útirány betartására szigorúan ügyeltek. 1830-ban a helytartótanács kérte a megyét, hogy a szomszéd megyékkel együtt működve jelöljön ki a katonaság részére vásárlandó állatok átbocsátására útvonalat. Az Erdélyből Nagyváradon át hajtott állatok számára a báránd-kaba-pesti nagy országutat jelölték ki. Az Arad felől érkező állatok számára a szomszédos megyék határozataihoz igazodva, azzal egyeztetve a következő útvonalatjelölték meg: „Ns Csanád Megye által a' Kaszaperi pusztán kijelelt út a' vásárhelyi határon az úgy nevezett Szöllősi pusztán a' Nyomáson folytatva - az Orosházi határban a kis kender vagy is úgy nevezett Sellyém földek széllébe Orosháza Helysége Nyugotti része alatt, a Szent Tornyai pusztán keresztül vezető Ország úton az Újvárosi csárdának a' megyénk rendelésén kívül a következő rendszabályok szoros megtartása mellett." S következnek az egészségügyi szabályok. Ez volt a híres-nevezetes göbölyhajtó út, amely 12 öl szélességben vezetett Aradról, Dombegyháza-Kunágota-Bánhegyes-Pusztaföldvár érintésével ért el a Monori csárdához, s itt nyugatra fordulva a szentetornyai pusztán tartott a tiszai átkelőhely felé. A „füveltetve" hajtott állatok útvonala a Göböly-árok mentén haladt, ez biztosított itatási lehetőséget az állatoknak, majd kétszer is érintette a Harangos-eret, ahol újabb vízhez juthattak az állatok. Az így kijelölt úton különösen vész idején szigorú feltételek mellett lehetett marhákat hajtani. Két pesti kereskedő 1830-ban Csaba határában vásárolt állatait Orosházán újra megvizsgálták, s egészségesnek találván a megye egyik perzekutora és több kísérő fel vigyázása mellett tovább hajtották. Ugyanebben az évben két másik pesti kereskedő Arad megyében vett 153 hízott és Csabán vett 54 szarvasmarháját hasonlóképpen Orosháza felé kellett hajtani, ott megvizsgálván a göbölyhajtó úton tovább engedték Csongrád felé. 1830 elején Bihar megye jelentette, hogy egy Czárán András nevű kereskedő a tilalom ellenére 448 db göbölyt hajtott be Biharba, s csak a megye közepén, Ürögd közelében tartóztatták fel. Minthogy a megye nincs szénával ellátva, a marhák továbbhajtásának engedélyezését kérte Békés megyétől, mert a kereskedő a kisbánhegyesi pusztára szándékozta hajtani állatait, így a sarkadi utat kellene használnia. Békés megye elzárkózott a göbölyök fogadásától, hivatkozva arra, hogy a helytartótanács rendeletére február 12-én meghatározták a szarvasmarhák áthajtásának útvonalát, ezt a határozatot a helytartótanácsnak és Bihar megyének is megküldték. A határozat szerint „T. N. [Tekintetes Nemes] Bihar megyéből Remeteházán keresztül vezető Ország út a Szarvas Marhára nézve egyáltallyában tilalmasnak hagyatott". Valószínű, hogy Czázánnak vissza kellett hajtania ökreit Erdélybe, mert Bihar megye ilyen határozatot helyezett kilátásba, ha Békés megye nem bocsátja át az állatokat. BÉKÉS MEGYE ÉS KÖRNYÉKÉNEK FŐ ÚTVONALAI AZ OSZTRÁK BIRODALMI TÉRKÉPEN 1829-BEN I II -ft — poslaút távolsága: (1) (1!,) (2) Ha a szükség megkívánta, más utakat is kijelöltek állatok hajtására, elsősorban a közeli állattartók állatainak elhajtására. 1850-ben egy jegyzőkönyvből arról értesü24
