Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

II. Józseftől a reformkorig

lünk, hogy Békés megyében „átkelési állomásul" egyedül Szarvas van megengedve. A szarvasi állomás az Erdélyből marhahajtó útnak kijelölt Belényes-SarkadGyula-Szarvas irányban vezető út megyei végállomása volt. Néhány hónappal később a következő egészségügyi vizsgálóállomásokat találjuk: a gerendási vonalat a vész miatt teljesen lezárták. A csabacsűdi nagy csárdai és a „Körösön túli marhahajtó úti", valamint a szarvasi marhahajtó úti állomásokat említik a jegyzőkönyvek. Az állomásokon feljegyezték az állatok tulajdonosának nevét, lakhelyét, az állatok számát és fajtáját. A megyei főorvoshoz küldött havi jelentésekből képet kaphatunk a korabeli állatkereskedelemről: az áthajtott marhák számáról, származási helyéről és a fogyasztópiac helyéről. 1852. július 9. és 31. között - az állatvész idején - például a körösladányi ellenőrző állomáson 9 alkalommal hajtottak át göbölyt: Július 9-én Moldvából Bánffyhunyadon át 198 db göbölyt Bécsbe hajtottak tovább. 19-én a Bihar megyei Ugráról 11 o ökröt ugyancsak Bécsbe. A továbbiakban Mezőtúrt jelöli meg végcélként a nyilvántartó napló, de minden bizonnyal nem Túr volt a végállomás: 29-én Ugráról 66 db ökör, valamint Sarkadról 60 db, Nagyváradról 44 db. 31-én 4 göbölycsorda ment át az állomáson: Nagyváradról 24, 38, illetve 34 db, és egy ismeretlen Bihar megyei településről 12 ökör áthajtását jegyezték fel. Összesen 586 db-ot. A monori ellenőrző állomáson 1850. november 4. és 26. között 1057 marhát hajtottak át. (Ez volt a nagy göbölyhajtó út egyik állomása.) Összehasonlítva a többi állomás adataival, érzékelhetjük igazán, mennyivel nagyobb forgalma volt az arad-monori göbölyhajtó útnak.

10 25