Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Az utfenntartás fejlődése

- 59 A makadámútak fenntartásában uj technológiára volt szükség, hogy az útfenntartásunk eredményes és lassanként gépesithető is legyen. Ezt a technológiát ismertük is. Alkalmazását a nagylengyeli olajmezők feltárásával a bitumenben gazdag ásványolaj tette lehetővé. Ez az ásványolaj nagy százalékban tartalmazott utépitési célra alkalmas, jó minőségű bitument. A jó utibitumennek magas a kéntartalma és alacsony a paraffintartalma. A nagylengyeli ásványolajból nyert bitumen kéntartalma 4,0-5

9

0 % és paraffintartalma 3 % alatt volt. A világ legjobb utibitumenjének, a mexikói bitumennek a kéntartalma 6 %-on felül van, paraffintartalma pedig 1 % körül. Az útkorszerűsítéshez, útfenntartáshoz már volt jó bitumen, de előállitása nem ment olyan gyorsan. Az 1954-56. években még kevéshez juthatott az útfenntartás. Először a hird-*zászvári ut hengerlésénél alkalmaztunk folyékony bitument /PB/, ami nem volt más, mint a kőolaj lepárlás utáni maradéka, a pakura. Majd a 66. sz. ut 19-21 km közötti igen kátyús útszakaszát felszántottuk, kőanyagát átvilláztuk és 5 kg/rí PB adagolással visszahengereltük. Ennél a kísérletünknél nem annyira az PB kötőanyag, hanem a szántásból visszanyert,már legömbölyödött zuzottkőszemek hátráltatták a kőpálya gyors és jó bekötését. Ezek még kisérletek voltak, jó eredményt alig adtak. Az utak forgalma már tul nagy volt, hogy ez az egyszerű eljárás elegendő lett volna. A pécsbányatelepi és pécsszabolcsi utakon PB-vel végzett felületi bevonások már biztatóak voltak. A városi autóbuszforgalomra alkal-