Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Az utfenntartás fejlődése

- 60 ­masabb útpályát biztosítottak. Legjobb eredményt a bonyhád-dombő­vári ut Majos és Szászvár közötti szakasza korszerűsítésénél ér­tünk el. Az útpályát uj zuzottkoreteg behengerlése után - félita­tásnak is megfelelően - láttuk el felületi bevonással. A nagy forgalmú utakon, ahol legsürgősebb volt a javítás, ez a felületileg kezelt eljárás már nem volt elegendő. Itt az útsza­kasz egész zuzottkőrétegét át kellett itatni bitumennel, hogy jó eredményt kapjunk. Erre az PB, a sok olajos része miatt nem volt alkalmas. A sok és nehezen illó olaj a mélyebb rétegekből lassan párolgott el, a zuzottkőszemeket melegben szinte olajoz­ta és az nehezen kötött meg. A forgalom ezalatt a kőpályát de­formálta. Olyan bitumenre volt szükségünk, amit a higitószer könnyen kipermeteznetővé tesz, de utána gyorsan elpárolog és a kőpályában csak a kőszemeket jó megkötő bitumen marad. Rövidesen rendelkezésünkre állt a különféle viszkozitású hígí­tott bitumen /HB Q , HB-,, HB 2 , HBo/» ami erre már jól megfelelt. Ezzel már gyorsabb ütemben megkezdhettük az utak korszerűsíté­sét és az ún. vizes makadám útpályák fokozatos megszüntetését. Az ún. vizes hengerlések helyett csak HB kötőanyagos hengerlé­seket végeztünk. i A Közúti Igazgatóság szervezetében megkezdődött az útfenntartás kisgépesitése. A szomszédos utőröket - a kijelölt egyéni szaka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom