Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Előzmények

- 10 A középkor útjairól, úthálózatáról már nemigen tudunk. Nyilván voltak kavicsolt utak, különösen a hegy- és dombvidéken, de céltudatos épitésükről és fenntartásukról emlitést nem tehetünk. A közutak folyamatos kiépitése a makadámrendszerü utak készítésével Angliában a XVTII. sz. végén, hazánkban pedig a XIX. sz. közepén kezdődött. Az állami közutak rendszeres fenntartása és utügyek igazgatása az államépitészeti hivataloknak 1868. évben meginduló szervezésével vette kezdetét. Akkor az alsóbbrendű megyei utak kezelését még a vármegyei mérnök intézte. Az 1877* évi XXIV.- te. a vármegyei mérnökök teendőit az államépitészeti hivatalokra ruházta, és a vármegyék székhelyén államépitészeti hivatalt szerveztek. A közutak fenntartását a múlt század második felében jórészt patakok, folyók medréből kitermelt homokos kaviccsal vagy gödörkaviccsal végezték. Kőbányák csak ott üzemeltek, ahol a közeli utak építéséhez és fenntartásához kellett követ kitermelni. Távolabbra való szállítás még nem volt lehetséges. A kőanyagot kézi szerszámokkal termelték és az útra kiszállítva kézi munkával zúzták. Az utakhoz szükséges nagymennyiségű kőanyag jórészt mészkő, dolomit és homokkő volt. Ez a

1

gyengébb minőségű kő a szekérforgalom igényeit kielégítette, a kőpálya gödreibe hengerlés nélkül is gyorsan bekötött.