Bács-Kiskun megyei utak (1977)

II. Utak Bács-Kiskun megyében

nyésztése már jelentős.

45 A város sokam a rai ispánja, Peró János nem tud elszámolni a pénzzel, ezért Mátyás király a kamarát a lábatlan toknak adja zálogba, s a város csak 5000 forint adósság lefizetése után kapja vissza.

26 - Akasztót 1291-ben említik először az oklevelek. 1429—1435-ben vámszedő hely.

2/ - Szeged és Szolnok a sókereskedés központja; Szabadka már jelentős település. - Solt, mint járási székhely, minden bizonynyal közvetlen kapcsolatot tartott a megyeszékhellyel, Fehérvárral. Az út feltehetően Földváron át vezetett, bár Dunaföldvár története

28 a révet csak a későbbi időkben említi. A felsorolt adatok érzékeltetik azt a mozgalmat, amely a XIV—XV. századi utakon bonyolódott, mégis kevés az ismeretünk ahhoz, hogy térképet rajzolhassunk az utakról. Főleg a kelet-nyugati irányok vonalvezetése bizonytalan. A sótutak részletesebb feltárása minden bizonynyal bővebb ismeretekkel gazdagítaná megyénk középkori útjainak történetét. JEGYZETEK 1. Csánki Dezső: Hazánk kereskedelmi viszonyai I. Lajos korában. Bpest, 1880. 31. old. 2. Gárdonyi Albert: Felső Magyarország Kereskedelmi útjai a középkorban, Bpest, 1908. 3. Varga Ferenc: Szeged város története. Szeged, 1877. 41-42. old. 4. Szeged város kereskedői részére I. Lajos, majd a többi uralkodó is teljes vámmentességet biztosított az ország területén. 5. Pest megye műemlékei. I. köt. Makkai László: Pest megye története. Bpest, 1958. 85-86. old. 6. Dr. Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye története. I. köt. 58—61. old. 7. Dr. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bpest, 1894. III. köt. 8. Winkler Pál: Kalocsa története. Kalocsa, 1927. 12. old. 9. L.: Pest megye műemlékei. 10. L.: Pest megye műemlékei. 11. Prinz Gyula: Magyar földrajz. Az országutak. 64. old. 12. Fülöpszállás településről 1124-től vannak emlékeink. Kiskunhalas ősi kun telep. Albert király 1439. évi oklevele szerint már városias település. 13. Dr. Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye. II. köt. 459. old. 14. Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata. 1929. 15. Reizner János: Szeged története. I. köt. 35—36. old. 16. Glaser L.: idézett mű, 13. old. 17. Dr. Csánki D.: idézett mű, III. köt. 18. Glaser L.: idézett mű. 19. Kiss, dr. Tonelli, Szigethy: Szeged. 1927. 7. old. 20. Dr. Csánki D.: idézett mű. 21. Dr. Csánki D.: idézett mű. 22. Dr. Csánki D.: idézett mű. 23. Dr. Borovszky S.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. I. kot. 38. old. 24. Winkler P.: idézett mű, 17. old. 25. Dr. Borovszky S.: PPSK vm. I. köt. 327. old. 26. Dr. Csánki D.: idézett mű, I. köt. 22. old. 27. Dr. Borovszky S.: PPSK vm. I. köt. 31. old. 28. Cziráky Gyula: Dunaföldvár múltja és jelene. D.-földvár, 1910. 4. Utak a török hódoltság korában A török megszállás másfél százada a DunaTisza közének arculatát mindenben megváltoztatta. A falvak többsége elpusztult, a lakosság egy-egy városba húzódott be. A hajdani virágzó táj elvadult. 1526-ban a Budáról visszafelé vonuló török sereg a Duna bal partján haladt délnek, s minden bizonnyal pusztulást hagyott maga után. A Duna—Tisza közének török közigazgatását Buda elfoglalása után, az 1540-es években szervezték meg. A magyar lakosság csak a folyók mentén és néhány városban maradt meg. Egyes városok, köztük Kecskemét is, önálló életet éltek; maguk bíráskodtak, kereskedtek, de a török kívánságoknak mindig eleget kellett tenniük. Az adóikon kívül szekeret, vonóállatot vagy kézi erőt biztosítottak, ha a török hatóság igényelte. A kereskedelmet a törökök általában elősegítették. Szükség esetén még fegyveres kíséretet is biztosítottak a kereskedők mellé. Az utazókra nem is a törökök, hanem a martalóc bandák (tatárok .rácok) jelentették a veszélyt. A koraibeli utazók leírásai sokat elmondanak és érzékeltetnek az akkori útviszonyokról és a közlekedésről. Egyik legjelentősebb török utazó Evlia Cselebi volt. A török csapatokkal együtt utazott — a mai értelemben - haditudósítóként. Útleírása ma is egyik forrásunk a kor megismeréséhez. Az utazás 1664-1666. években történt. A megyénkre vonatkozó részletek az alábbiak: Csongrád várából, amelyet 200 katona őrzött, Kecskemét felé vette útját kísérőivel. Leírja, hogy az első napon 16 órán át víziben szegény, sivatagi tájon haladtak. A puszta homokon aludtak, s további 5 órai utazással Kecskemétre érték. A városról így ír: „Nagy-Kecskemét városa. A budai vezír birtoka, nagy síkságon fekszik. Ezernél több náddal födött magyar háza, három temploma, s itt-ott boltjai vannak. Felső-Magyarország egész katonasága ide jön takarmányért." A vendéget szívesen fogadják — akár muzulmán, akár keresztény.

1 Kecskemétről Jánoshalma felé veszi útját, de nem ír semmit a közben látottakról, pedig pl. Halas a török időkben is létezett. Jánoshalma, vagyis „Jankofsda" palánkáról (földváráról) azt 15