Bács-Kiskun megyei utak (1977)

II. Utak Bács-Kiskun megyében

írja, hogy „Szép, erős építkezésű erődítmény, összesen kétszáz vitéz katonája van."

2 Jánoshalmáról Kalocsára megy: „Kalocsa palán ka . . . Vára a Duna folyótól egy órára van. Ha a Duna ki*árad, olyankor a vár sziget gyanánt középen marad. Kikötőjével szemközt, a Duna folyó túlsó partján a budai úton Paks vára van." Kalocsának „Délkeletre néző egyetlen kapuja van . . ."

2 Talán a Bajáról írtak a legérdekesebbek számunkra : Baja vára régi vár, szemben Báta kikötője van. „Kikötőhely lévén, lakói gazdagok és nagyon barátságosak. £ város utcái mind deszkaburkoiatúak, miivel földje lapályos és mocsaras . . . két kapuja van: egyik a Révkapu, mely nyugatra nyílik, a másik a délkeleti irányban a Zombor városába vezető úton van ... a révfőnél van a vámfelügyelő háza." Külvárosában kb. 300 háza van. „Van mecsetje, kolostora, fürdője, százötven boltja."

3 — Túlzás érezhető a boltok számából, de ennek ellenére adatából megállapíthatjuk, hogy Baján történt az első próbálkozás az utak burkolására. Az eddig leírtakból rekonstruálhatjuk, hogy Csongrád és Kecskemét között ebben az időben legfeljebb csak gondozatlan földútról vagy ösvényről lehetett szó. Kecskemétről Nagykőrös-Cegléd felé, Budára és Szegedre fontos utak vezettek. Ezeken bonyolódott nagyrészt a hódoltság állatkereskedelme, a takarmány szállítása észak és nyugat felé a hódoltság határain kívülre is. Határa már ekkor a Tiszától Fülöpszállásig terjedt, s igen jelentős volt az állattenyésztése, amely már a korábbi időkben kifejlődött. Vásárai országos hírűek voltak, hatalmas tömegeket vonzotta'k. A kecskeméti tőzséreket ismerték az egész országban. Az alföldi vágómarha eljutott Ausztriába, Morvaországba, a dél-német és az észak-itáliai városokba. Egy 1564-ből származó adat szerint Kecskemétről néhány hónap leforgása alatt 1564 darab marhát hajtottak Vácon keresztül Bécs felé.

4 Ez azonban csak egy csekély, adatokkal is igazolható mennyiség, mert a korábbi és a következő években ennek sokszorosát szállították. 1646ban III. Ferdinánd a kecskeméti tőzséreknek oltalomlevelet adott, amelyben a szabad közlekedést biztosította.

5 Az 1560-1562. években a Duna ráckevei, földvári, paksi, tolnaii és bátai átkelőin a kompok 19 019 darab szarvasmarhát vittek át a folyón.

6 Dunaföldvár történetében olvashatjuk, hogy 1542-1544-ben a révet egy Mohammed bi.n Kászim nevű török bérelte.

7 Edward Brown angol utazó pedig Kalocsánál hajóhídról tesz említést 1669-ben.

8 Ezek az adatok világosan bizonyítják a dunai átkelők létezését és fontos közvetítő szerepüket a Dunántúl és a Duna-Tisza köze kereskedelmi kapcsolatában. Bár az élet nem állt meg, a hódoltság kora nagyon szomorú korszaka volt e tájnak. Elpusztult Kalocsa városa, Félegyháza, s a kunsági és a bácskai települések egész sora. Baja magyar lakossága is eltűnt, helyét rácok foglaltok el. Kecskemét megmaradt, de súlyos áldozatot kellett vállalnia lakosságának. A Duna-Tisza közének és Magyarországnak is egyik fontos útvonala maradt a buda—szegedi út, amely a mezőgazdasági termékeken kívül a keleti árukat is közvetítette a keresztény Nyugat és a „pogány" Kelet között JEGYZETEK 1. Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664—1666. Ford.: Dr. Karácsony Imre. Bpest, 1908. II. köt. 214. old. 2. Ugyanott - 214-215. old. 3. Ugyanott - 215. old. 4. Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén. Bp, 1976. 135. old. 5. Dr. Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. II. köt. 327. old. 6. Hegyi Klára: idézett mű, 135. old. 7. Cziráky Gyula: Dunaföldvár... 1910, 65. old. 8. Antalffy Gyula: így utaztunk hajdanában. Bpest, 1975. 138. old. 5. A postautak kialakulása Bár I. Ferdinánd már 1528-ban postajáratot létesített Bécs és Buda között, az Alföldön csak a török kiűzése után szerveztek rendszeres járatokat.

1 A Duna—Tisza közének felszabadítása 1687ben fejeződött be. A lakatlan területek újratelepítése megindult és lassan helyreállt a közigazgatás rendje is a visszafoglalt területen. Néhány városunk kivételével a községek újratelepítése általában az 1700-as évek közepéig megtörtént. A telepesek csak részben magyarok. Sok szláv és német telepes került ekkor a megújuló községekbe. A török kiűzése után a Kiskun kerületek ismét függetlenséget kaptak. A kunok és a magyarok visszatelepülése már a török időkben elkezdődött. A későbbiekben Thököly és Rákóczi seregei, a szabadságharc sok megpróbáltatással járt a Duna-Tisza közén. III. Károly az 1720-as években határozta el, hogy tizenkét postavonallal behálózza az országot. Erre azonban csak az 1740-es években került sor, mert az elvadult alföldi területeken igen nagy erőfeszítést igényelt a közlekedési vonalak kitűzése, járhatóvá tétele, a lóváltó állomások felállítása és a postamesterségek megszervezése. 1745-ben a győri Házi és Úti Új Kalendárium már felsorolta a postautakat, amelyek közül egy irány szelte át a Duna—Tisza közét: 16