Hidak Zala megyében (Zalaegerszeg, 2004)

A megye adottságai

A MEGYE ADOTTSÁGAI VÍZRENDEZÉSEK SZEREPE Zalavárnál afahídnál is védekezni kellett árvízkor Az 1941. évi árvíz Keszthely térségében (Balaton Múzeum, Castelli album) - a medrek új nyomvonalát a völgyfenék legmélyebb részén kell kialakítani, a vízimalmok esetleges reaktiválását figyelmen kívül kell hagyni, - az új medret a 10 éves gyakoriságú (100 évenként átlagosan 10-szer előforduló) nagyvizek, illetve árvizek kiöntés nélküli levezetésére kell méretezni. A fenti irányelvek szerint kidolgozott tervek alapján a mederrendezési munkák mind a Zala völgyében, mind a Kerka völgyében 1958-ban kezdődtek meg és a Zala völgyében Bókaháza és Csöde között, a Kerka völgyében pedig Kerkaszentkirály és Bajánsenye között (gyakorlatilag magyar területen teljes hosszban) kb. 1972ben fejeződtek be. A mederrendezés során nagyon sok új közlekedési műtárgyat (azaz új hidat) kellett építeni az új meder és a közlekedési vonalak keresztezésénél, gyakran még ott is, ahol a meder bővítése a régi nyomvonalon maradt, mert a meder bővítése miatt sem a hidak alapozása, sem azok átfolyási szelvénye nem volt megfelelő. A mederrendezés és az új hidak építése általában összehangolva és egyidejűleg történt meg, mivel a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Zalaegerszegi Közúti Igazgatóság között a koordinációs együttműködés évtizedeken keresztül zavartalan volt. Ezt nagyon jól szemlélteti pl. a Kerkán a szécsiszigeti mederszakasz rendezése és ugyanott az új közúti híd megépítése, a Zalán pedig a zalaszentgróti mederszakasz rendezése és az új közúti híd egyidejű megépítése. A Zalán és a Kerkán az elmúlt 150 évben végzett mederrendezési beavatkozások vázlatos ismertetése után célszerű rövid ismertetést adni a Principális-csatorna és Szévíz-csatorna rendezésének szintén kb. 150 éves történetéről is. Mindkét vízilétesítmény közös jellemzője, hogy nem vízfolyás, hanem mesterséges csatorna, de mindkettőnek jelentős vízgyűjtőterülete is van, így nagyvizek levezetése szempontjából vízfolyásnak is tekinthetők. Mindkét vízilétesítmény közös jellemzői még az alábbiak: - a csatornák völgyében sorozatban sekély vizű mocsaras teknők, illetve tavak helyezkedtek el, - az említett mocsaras teknőket keskeny dombok választották el egymástól, évszázadokon 13