Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)

A megye adottságai

A megye adottságai A közúthálózat kialakulása A megyei úttörténet a római kor és a honfoglalás közti időszak útjaival is foglalkozik. Kiemelt jelentősége volt pl. annak, hogy a 7. században híd-, majd dorongutak vezettek át a Hévizi völgy mocsarán, ezzel a balatonhídvégi átkelő vált fontossá [4]. Glaser Lajos szerinti középkori úthálózat [11] A megye középkori útjairól átfogóan Glaser Lajos tanulmánya tájékoztat, térképe sűrű úthálózatot mutat, a római utak vonalának felhasználásával és új vonalakkal [11, 12]. Kár, hogy Györffy György Árpád-kori úthálózatra vonatkozó tanulmányköteteiben még nem jelent meg a Veszprém megyére vonatkozó rész és más szerzők, így Borcsiczky csak néhány fontos út nyomvonalával foglalkozik [13]. Az oklevelek az Árpád-kortól kezdve sok Hadútról, Nagyútról, Via magnáról és Via publicáról (közútról) szólnak [4]. Elvétve révekről, hidakról is olvashatunk, így a tihanyi apátság alapító levelében (1055) a Fok folyón (Siófok) való átkelésről. Ezekről a becses emlékekről a következő fejezetben lesz szó [14]. A révek között Fenékpusztánál és Tihanynál már a rómaiak alatt jelentős átkelőhely lehetett, a tihanyi apátság alapítólevelében erről is olvashatunk, Fülöpnél (Révfülöp) a révátkelést 1093-ból való oklevél említi. Igen fontos volt Balatonhídvégnél is a rév, egy 1430-ban keltezett oklevél erről is szól. A Sió (Fok) torkolatánál az 1055-ben oklevél szerint hol híd, hol rév volt [14]. Az említett révátkelők helyén Fenékpusztánál, Balatonhídvégnél és Foknál később híd épült. Az úthálózatról és hidakról tudósítanak a vámhelyek. Holub József Zala vármegye vámhelyeiről készített ta nulmánya hasznos forrásmű, hisz a Balaton-felvidék nagy része évszázadokon keresztül Zala megyéhez tartozott [15, 19]. Veszprém megye úttörténetében okleveles említések alapján sok fontos mai út elődjéről kapunk híradást pl. a Győrből Pápára vezető útról 1251-ből, az Ajka-tapolcai útról 1374-ből, a Lovaszpatona-Szerecseny közti utat is egy 1086-ból származó oklevélből ismerjük [4]. A török hódítás elérte Veszprém megyét is, már 1528-ban megindult az erődítés, s nyilván az utak védelméről más módon is gondoskodni kellett [10]. A hidak a hódoltság alatt katonai szempontból rendkívül fontosak voltak, pl. Balatonhídvégnél 1548-ban elbontották a hidat, mert a révátkelő biztonságosabban volt ellenőrizhető [17]. 1558-ban már Bécstől-Esztergomig közlekedett postajárat, hódoltsági területen persze erre várni kellett. 1597-ben, majd többször is: 1602, 1603-ban törvény rendelkezett az utak, hidak kellő módon történő javításáról, ez azonban rendkívül nehéz lehetett [8]. Az úthálózat fejlődése, állapotának javítása nyilván a török kiűzése után kezdődhetett, átfogó képet az I. katonai felmérés (1783-84) térképeiből nyerhetünk. Meglepően sűrű úthálózatot ábrázoltak a hadmérnökök, ezek között a mai úthálózat fontos útjai megtalálhatók, s az ábrázolt hidak száma is nagy (255), köztük jó néhány kőhíd is van [20]. E korszak hídépítéseiről a következő fejezetben lesz szó, az utak fejlesztésében fontos esemény volt, hogy III. Károly király 1723-ban a helytartótanácson belül az utak építésével és fenntartásával foglalkozó műszaki bizottmányt szervezett. Veszprém megye élenjárt az utakról való gondoskodásban [4]. 1772-ben Mária Terézia útfelügyelő mérnök alkalmazását rendelte el. Veszprém megye csakúgy, mint Zala elsőként alkalmazott földmérőt, Gerlisch János gyönyörű úthálózati térképe (1797) pontos tájékoztatást ad a megye úthálózatáról, ezt kiegészíti Tomasich János Zala megyei földabrosza (1792) [21, 22]. Postajáratok is közlekedtek már Veszprém megye két legfontosabb útján, a Fehérvár-Veszprém-Tapolca és a Sümeg-Pápa-Győr útvonalon [23]. II. József lépéseket tett a megyei önállóság lebontására, az országot 10 kerületbe sorolta, ugyanakkor fontos úthálózatfejlesztési terveket készített [24]. A megye úthálózatának fejlettségét jelzi, hogy 1790ben már kiépített volt az Inota-Öskü-Veszprém közti, a Veszprém-Márkó-Városlőd-Devecser közti, a Litér-Kenese közti és a Győr-Pápa közti út Gyarmat-Takácsi-Pápa közti útszakasza [25]. A mai 8. sz. út lényegében több mint 200 évvel ezelőtt kiépített volt! Az Országos Építési Főigazgatóság 1788-ban történt megszervezése is fontos intézkedés volt, így lehetett országosan biztosítani az út- és hídépítés szakszerűségét [26]. 1791-ben Veszprém megye közgyűlése korszakos jelentőségű döntést hozott, rögzítette ugyanis, hogy több fahidat ezentúl nem építenek [27]. 1813-ban az első alispán Ányos Ignác táblabírót főúti kormányzónak nevezte ki és körültekintően intézkedett az utak, hidak fenntartása dolgában [4].